Vörös színben pompázik majd a Lánchíd, de nem a kommunisták miatt
December elsején az AIDS áldozataira emlékezünk.
Látom, tudom, hogy a magyarok többsége nem ilyen. Ők nem rasszisták.
„Mert károsnak kell nevezni azt, ahol önmagában hír, hogy az LMP-nek van egy afgán származású, de saját magát magyarnak tartó munkatársa. Mert károsnak kell nevezni azt, ha úgy állítunk be más származással és vallással bíró embereket, mint akik csak azért jönnek Magyarországra, hogy »elvegyék asszonyainkat és lányainkat«. Mert károsnak kell nevezni azt, ha valakinek azt üzenjük: csinálhatsz bármit ebben az országban, dolgozhatsz akármennyit, tanulhatsz akárhogyan, ha más a származásod, sosem leszel egyenlő velünk. Mert mi magyarok vagyunk, ők nem. Bármennyire is annak tartják magukat. Mi itt születtünk, ők nem. Bármennyire is érzik ennek a 93 ezer négyzetkilométernek minden örömét és bánatát.
Egy üdvözlendő dolog mégis van. A többség nem ilyen. Ugyanis a Polgárportál szerzője a kisebbséghez tartozik. Ahhoz a kisebbséghez, akik a magyart fokozni akarják, és így tesznek különbséget. Magyarabb. Látom, tudom, hogy a magyarok többsége viszont nem ilyen. Ők nem rasszisták. Ők látják az embert is. És nekik, nekünk, a hazaszeretet nem a »magyarabb«-nál kezdődik, hanem a barátoknál, családnál, nyelvnél, focinál, a pesti srácoknál, Himnusznál, Szózatnál, József Attilánál, Petőfinél, Varró Dánielnél, Esterházy Péternél, Márai Sándornál, Mundroczó Kornélnál, Makovecz Imrénél, vagy éppen Kósa Lajosnál.
Végül pedig L. Simon László szavait ajánlanám mindenki figyelmébe. A politikai elköteleződés nem pótolja a tehetséget. Na, hát pont ugyanígy van a hazaszeretettel is.”