Maga Orbán épp most aratott hatalmas választási sikert hazájában, ahol a kereszténydemokráciával kampányolt, legalábbis ő így hívta. Természetesen vele szemben is megfogalmazódott az a vád, ami Trumppal és a Brexittel szemben is, hogy Putyin-báb volna. És láss csodát, tíz nappal azután, hogy Olaszország új, populista kormánya összeállt, Soros György kiállt a színpadra, és kijelentette, hogy Matteo Salvini, a Liga vezetője egy Putyin-báb. Ugyanakkor elég nagy különbség van aközött, hogy valaki Putyin-báb, vagy hogy egyszerűen csak, mint Trump, felismeri, hogy a világban sokkal veszedelmesebb és sürgetőbb kérdések vannak napirenden, mint Putyin, amelyek azonnali választ igényelnek: például Kína, Irán és Törökország, hogy hármat megnevezzek.
Az igazgató, Schmidt Mária meghívására meglátogattam a Terror Háza Múzeumot is – a két totalitárius ideológia, a nácizmus és a kommunizmus nevében elkövetett kínzás, háború és politikai elnyomás szörnyűségeinek testamentumát, amit maga Orbán nyitott meg 2002-ben. Minden, ami itt van, azt kiáltja: »tudjuk, milyen szörnyűek tudnak lenni az oroszok« – amit magam is megértek, miután a tengerészetnél szolgáltam a hetvenes és nyolcvanas években.
Most visszatérek Washingtonba, ahol az orosz mumus még mindig hatalmasnak tűnik. De biztos vagyok benne, hogy Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Magyarországon, Svédországban és legújabban Szlovéniában a »szánalmasok« visszavágnak – és nyernek.”