„Ez nem baloldaliság, ez szimpla osztogatás!” – Szanyi Tibor az MSZP kampányáról

Szanyi Tibort egy hónap múlva az MSZP élén látjuk vagy nem?

Szerintem most is az élén vagyok. 

Elnök lesz?

Az egy másik kérdés. Megváltozott időkhöz megváltozott politika passzol, ezt a pártot pedig mindenképpen meg kell változtatni. Darwin óta tudjuk, hogy nem az erősek, hanem az alkalmazkodóképesek maradnak életben. 

Az MSZP 2010 óta beszél a változásról, de a választók ezt annyira nem vették észre. 

Én sem. Túl sokat beszélünk róla, viszont kevés volt a cselekvés. Ráadásul 2006 óta már bőven kitaktikáztuk magunkat, mindent kipróbáltunk, és egyik sem működött: tehát stratégiai változásra van szükség. Ez konkrétan azt jelenti, hogy

Ennek eléréséhez az lesz az út, hogy megpályázza az MSZP-elnökséget? 

Ha lesz olyasvalaki, akiben megvannak azok a képességek, amikre most szükség van, akkor be fogok állni mögé. Az új elnöknek nemcsak jó politikusnak, de jó menedzsernek is kell lennie, hiszen szervezetileg és anyagilag eléggé lent van a párt. Ha nem lesz ilyen jelölt, akkor megpályázom jómagam. Jelen pillanatban öt pályázóról tudok.

Öt? Hivatalosan jelenleg négy jelöltet ismerünk: Kunhalmi Ágnest, Tóth Bertalant, Bródy Gábort és önt...de ki az ötödik?

Mesterházy Attila. Mindegyikükkel igyekszem beszélgetni. Bár elárulom, hogy Kunhalmi Ágnesnek és Tóth Bertalannak azt tanácsoltam, hogy kicsit menjenek pihenőbe, hiszen ők a kampány arcai voltak. Márpedig ez a kampány – akármennyire is rokonszenves volt sokaknak – megbukott. Nincs személyi problémám velük, csak

Marad a másik kettő, Mesterházy Attila és Bródy Gábor. Mesterházy már volt is elnöke a pártnak: ő menedzseri képességekben bizonyított, kérdés, hogy az elmúlt négy évben mennyire pihente ki magát, és mennyit tanult – amúgy szerintem sokat. Bródy pedig egy friss, új arc, akit semmiféleképpen nem lehet komolytalan jelöltnek tekinteni. Tény, hogy a szélesebb közvélemény előtt ismeretlen, de őt is megkérdezem, hogy mit akar. Remélem, hogy kettejük közül valamelyikük mögé be tudok állni. 

Mesterházy ellen már 2012-ben kikapott az elnökségért folyó harcban. Miért gondolja, hogy Mesterházy hiteles arc lenne a szocialisták számára? Egyszer már volt lehetősége bizonyítani, de mint ismeretes, a 2014-es választás nem vezetett sikerre.

Az nem is rajta múlott. Ő akkor végtelen külső nyomásnak volt kitéve, jól tudom, hogy nem is akarta a különböző a taktikai húzásokat, egyszerűen belehajszolták őt ezekbe. Én mindvégig hittem abban, hogy az MSZP képes lesz önállóan kampányolni, még a 2013 őszi DK-s trollkodás ellenére is. Nagyon él az emlékezetemben, amikor 2014 januárjában Attila egyszer azt mondta nekem, hogy nem tudja ezt már tovább tartani, meg kell csinálni az összeborulást. Aztán elsült, ahogy elsült. Bár a Simon-ügy önmagában is ólomsúlyú béklyóként húzta le a pártunkat a víz alá.

„Túl sokat beszélünk a változásról, de kevés volt a cselekvés​”

Karácsony kampánya alatt nagyon csendben volt. Elhibázottnak tartotta a stratégiáját? 

Karácsony Gergely végtelenül rokonszenves ember, sőt, szerintem több baloldaliság szorult belé, mint nem kevés elvtársamba. Persze tudni kell, hogy minek is állt ő az élére, mit is vállalt? Ez az összeborulósdi egy egészen amorf és reménytelen vállalkozás volt. Ezért voltam csendben a kampányban. Nem értek például azzal egyet, hogy nekem taktikáznom kéne a Jobbikkal. A Jobbik szerintem egy szélsőjobboldali alakulat, pont úgy, mint a Fidesz. 

Hol szélsőjobbos a Fidesz?

A teljes retorikájában, de legfőképp a szolidaritás tagadásában. 

Erre mondhatná a kormánypárt, hogy nem igaz, hogy ne lennének szolidárisak, mert béremelések folynak az egészségügyben, emelkedik az ápolók és a tanárok bére is.

Általános szolidaritás fogalmilag sincs. Egy biztos, a Fidesz legfeljebb a saját klientúrájával szolidáris. Nekem tök mindegy, mit magyaráznak az ápolói bérekről, konkrétan egyik ápoló, vagy pedagógus sem kapott érdemi béremelést. Hazugság hazugság hátán.

Azt azért nem lehet állítani, hogy senki nem kapott volna érdemi béremelést.

Ugyan már, ne bohóckodjunk! Azzal senki sincsen előrébb, hogy 60-ról 70 ezerre emelték a fizetését,

A Fidesznek jelen pillanatban pont az adórendszere mutatja meg, hogy kizárólag a fiatalabb, jól képzett rétegeket támogatja. Ez önmagában egy nagyon szép dolog lehetne, csak közben ebben az országban ötmillió ember úgy gajra vágódott, mint a szél!

Ha ez az ötmillió annyira gajra vágódott, miért lett a Fidesznek 49%-a? Ez kétségtelenül példátlan legitimitás.

Van erre egy szociológiai fogalom. Arról szól, hogy az elnyomottak az éppen valahol meglévő státuszuk megőrzése érdekében a kizsákmányolóikra, a hatalomra fognak szavazni. Azok a vidéki legeslegszegényebb rétegek, akik a Fideszre voksolnak, az égen-földön semmiféle jövőképpel nem foglalkoznak, csak azt nézik, hogy meglegyen legalább részben a tűzifájuk, a napi betevőjük, a közmunkájuk. Nekik abszolút az érdekükben állt a Fideszre szavazni, és ezt az MSZP nem vette észre. Nagyon utálom az „én megmondtam”-típusú dolgokat, de én már 2016-ban beírtam ezeket a problémákat az elnöki pályázatomba. Nem ez volt a kongresszus döntése, hanem Molnár Gyulát választották, akinek az volt a programja, hogy ő majd jókat ebédel a DK-val...hát ebbe torkollott ez az ebédelés. Rossz úton haladtunk, s egy rossz úton pedig maximum a gödrök kikerülésében lehet látszólag gyönyörű taktikai húzásokat tenni.

Sokszor elmondta, hogy az MSZP-nek egy igazán karakteres baloldali politikát kéne folytatnia. Ha MSZP-elnök lenne, egyfajta magyar Jeremy Corbynként képzelhetjük el?

Nem,

Abból a szempontból mondjuk jó a hasonlat, hogy Corbynt még pártján belül is végtelenül támadják, szinte csoda, hogy ennyi ideig meg tudott maradni és képes vezetni a Munkáspártot. Egy ponton azonban vitatom a tevékenységét: beleállt a Brexit-vonalba. 

A brit választók többsége, 53 százaléka úgy döntött, hogy ki kell lépni. Nyilvánvaló, hogy ezt a döntést nem lehet elvitatni. 

Tény, ám egy ponton a Brexit is nagyon hasonlít az amerikai, a lengyel vagy a magyar helyzetre. Furcsa folyamat van kibontakozóban: a digitális forradalomban a város-vidék szakadék iszonyatos tempóban kezd tágulni. A vidéki térségek lemaradva érzik magukat, lakóik pedig bosszúsak, mérgesek és dühösek. A vidéki, 50 év fölötti lakosság választotta meg Trumpot, szavazott a Brexitre, és Magyarországon is azt láthattuk, hogy a legszegényebb kistelepülések, a „prekariátus” választották meg a Fideszt. 

Nem lehet, hogy inkább ennek az az oka, hogy az MSZP nem volt jelen vidéken, és annyira leroncsolódott a struktúrája, hogy el sem jutott a kistelepülésekre?

Így van! De mondanivalónk sem volt a vidéki lakosság számára! Ezen szeretnék változtatni, és ez az itteni munkámat is meghatározza: pont emiatt agyaltuk ki a kollegáimmal az „Okos falvak”-koncepciót, ami az Európai Parlamentben az egyik nagy üggyé vált: már a pénzek és a politikai akarat is formálódik körülötte. A program lényege, hogy azokat az eszközöket találjuk meg, amelyekkel a vidéki rétegeket bevonhatnánk a technológiai fejlődésbe. 

Szanyi Horn Gyula mellszobra mellett az Európai Parlamentben. Fotó: Európai Parlament, Didier Bauweraerts

Nem lehet mondani, hogy például a Karácsony-kampány ne lett volna kifejezetten baloldali: igazi ígéretözön volt, adómentes minimálbérrel, tizenharmadik havi nyugdíjjal, ingyenes első diplomával...

Ilyet a Fidesz is csinált az Erzsébet-utalvánnyal. A baloldaliság lényege, hogy a dolgozói osztályt emeljük a politikánk középpontjába, programunkat pedig áthatja a szolidaritás. A Brexittel és a Trump-féle Amerikával megfigyelhető bezárkózó, nacionalista tempó viszont oda vezet, hogy Magyarország miniszterelnöke ma már diktátorokkal, és autokratákkal szerepel egy fényképen.  

Szóval ez a város-vidék ellentét az, ami az egész menekültválságnak is az alapja. Igaz, hogy ott a kiváltó ok a klímaváltozás, a Közel-Keleten is...

...És nem az, hogy pusztító polgárháborúk folynak?

Ezek igazából klímaháborúk. Arról van szó, hogy míg Szíria korábban egy zöldellő kert volt, most már nyolcadik éve nem esett eső!

Akkor az Iszlám Állam lényegében semmi, csak a klímaügyeket kell nézni?

Nem, ők egy rablóbanda, akik ráültek a lehetőségekre. Ha például Afrikára nézünk, ott is azt látjuk, hogy a falusiak – a víz hiánya folytán – tönkremennek, ezért a nagyvárosokba mennek, hiszen ott juthatnak segélyekhez. A városokban az összezsúfolódó különféle törzsek összekapnak, ezekből aztán háborúk törnek ki, a háborúkat pedig meglovagolják különböző, sokszor külföldi erők. A vége pedig az, hogy kialakul a menekülthullám. Európában is ezt látjuk, csak puhábban, gyengédebben. Itt is komoly elöregedés van vidéken, a fiatalok elmennek a falvakból. Ezért ma

A falvaktól repüljünk el Brüsszelig. A mostani plenáris ülés egyik fő témája az volt, hogy az Európai Bizottság jogállamisághoz kötné az uniós kohéziós pénzek kifizetését. Jó stratégia lenne ez az Európai Unió számára?

Nekem úgy tűnt, hogy a költségvetés volt a fő téma, jóllehet a magyar médiának ez nem tűnt föl. A költségvetésbe egy rakat új prioritást hoztak be: többek között az európai katonai együttműködés megindítását, a védelmi ügyek előlendítését, és a kutatás és innováció még inkább előtérbe helyezését.

De maradjunk a jogállamisági kérdésnél. Jó stratégia vagy nem jó stratégia ehhez kötni az uniós pénzeket?

Határozottan jó stratégia, én végtelenül támogatom. 

Milyen összefüggésbe hozható egy alapvetően gazdasági együttműködés azzal, hogy melyik tagállam mit csinál a saját jogállamiságával?

Az unió attól unió, hogy egységes. Ha valaki ezt nem akarja tudomásul venni, tessék kilépni az unióból, mint a britek!

Ez egy erősen szupranacionalista megközelítés. Ha most a kormányköziek érvelésére tekintünk, ők azt mondják, hogy az unió maradjon meg egy gazdasági jellegű együttműködésnek.

Nem erre alapították, hanem a közös értékekre. El kell olvasni az alapszerződéseket.

Az Európai Szén-és Acélközösség, és az Európai Gazdasági Közösség is gazdasági alapú volt, az Európai Közösség, majd az Európai Unió létrejöttével jöttek be a politikai kérdések.

A gazdaság együttműködés egy pillér volt. A fő pillér viszont az Emberi Jogok Európai Egyezménye, tehát az alapötlet a jogállamiságból indult ki. Az Európai Unió elődjét az újabb háború elkerülésére hívták életre, erre épült rá később a gazdasági pillér. De lehet azt is mondani, hogy valaki csak a gazdasági együttműködésben érdekelt, erre viszont a tagállamok többségének az a válasza, hogy

A mostani ötlet sem elsősorban Magyarország ellen, hanem a lengyel igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatban jött elő – bár alkalmas gyógyszer lehet Magyarországra is. 

Erre mondhatná a lengyel vagy a magyar kormány, hogy amennyivel visszafogják a részére történő kifizetéseket, annyival a befizetéseket is redukálni fogják. Ez is egy legitim álláspont.

Nem hiszem, ugyanis a befizetés az egy szerződéses kötelezettség. Az viszont, hogy a kohéziós alapok hogyan működnek, az a jogszabályalkotó Tanácsnak a hatásköre. Inkább viszont a költségvetésről kéne beszélni: a britek kilépésével kevesebb lesz a befizetők száma, így a bennmaradó tagállamok fajlagosan egy kicsit többet fizetnek – a futó javaslat szerint az eddigi GDP-arányos 1,03 százalékról 1,11 százalékot kéne befizetni. Viszont bejöttek az új prioritások, melyek elvisznek egy halom pénzt. Ilyen körülmények között elviselhetetlenné válik a nettó befizetők számára, hogy mindezek tetejébe ellopják a pénzüket, közben a jogállamiság tiszteletben nem tartásával is bosszantják őket. 

„Az Európai Uniónak sokkal több bevételre kell szert tennie.​”

Pont a múlt héten jött ki egy olyan közleménye, melyben kifogásolja, hogy a többek között a határvédelem erősítése érdekében a vidékfejlesztési támogatásokat nyirbálják meg. Akkor nem kéne ennyit határvédelemre költeni?

Nem a határvédelemre kellene kevesebbet költeni, hanem többet kéne befizetni. Nekem az 1,11 százalékos javaslattal van gondom.

Akkor mennyit kellene Magyarországnak befizetnie?

Eddig durván évi egymilliárd euró volt a magyar befizetés és nem egészen négymilliárd a lehívás. Az Európai Parlament javaslata szerint legalább GDP-arányosan 1,3 százalékos befizetéssel nem sérülnének az általam említett alapok sem. Én nem azt mondom, hogy mire nem kéne költeni, hanem azt, hogy az Európai Uniónak sokkal több bevételre kell szert tennie.

Nagyon-nagyon sokan pedig épp azt mondják, hogy az EU már most is túlterjeszkedik, túl nagyra hízik, és éppen, hogy redukálni kéne az uniós költségeket, nem tovább növelni.

Igen, vannak ilyenek. Azonban nézzük a tényeket! Magyarországon minden megtermelt száz forintból 48-at a kormány költ el, és 52-t az emberek. Ehhez képest az uniós kasszába az elmúlt költségvetési ciklusban a GDP egyetlen százalékát kellett évente befizetni. Mikor a kormányoknak negyvenszeres-ötvenszeres pénzük van az EU-hoz képest, akkor ne beszéljünk már túlterjeszkedésről! Közben akármerre járunk, mindenki arról beszél, hogy az Európai Uniónak milyen problémákat kellene megoldania. Körülbelül az európaiak 20-25 százaléka mondja azt, hogy túl sok ebből az Európából, míg egy olyan 50-60 százalék véli úgy, hogy több kéne belőle. Én azt mondom: kérdezzük meg a népet!

Európai szintű népszavazást szeretne kezdeményezni?

A tartalmi lényege az lenne: merre megyünk? Visszanacionalizálódunk vagy az egységet akarjuk tovább csiszolgatni? Ha Európa polgárai jövő május 26-án meg tudják választani a képviselőiket az Európai Parlamentbe, akkor azt is ki tudják jelölni, hogy azok merre haladjanak.