Arra a kérdésre, hogy el tud-e képzelni olyan témát, amelyben az ellenzék és a kormányoldal konszenzust tud kialakítani, azt válaszolta, mást sem tesz 28 éve, csak ezt elképzeli. „Erről álmodom, erre vágyakozom, és aztán soha nem érkezik el az a pillanat, hogy ilyet lehet találni” – mondta. Szerinte, ha az elmúlt 28 év legsúlyosabb válságainak egyikében, a migránskrízisben sem sikerült egyetértést kialakítani, még a Jobbikkal sem, amely „fél téglával a mellét döngetve magát a legnemzetibb erőnek titulálta”, akkor nem biztos, hogy reális erről beszélni.
Ugyanakkor álláspontja szerint vannak olyan kérdések, amelyekben kötelessége lenne minden parlamenti erőnek felsorakoznia a kormányzat mögött. Ilyen szerinte az ország szuverenitása. „Aki ezt aláássa külső fórumokon, az egyszerűen hazaáruló, akkor is, ha ez adott esetben csak egy erkölcsi minősítés, és nem lehet mellé jogi szankciót fűzni” – szögezte le.
Mint mondta, a demográfiai helyzet kezelése ma a legsúlyosabb kérdés, amelyben nem lehet csak politikai eszközökkel eredményt elérni. Az a politikai erő, amelyik nem segít olyan közhangulatot teremteni, amely a családokat támogatja, „nem tudom, miben tud egyet érteni velünk”.
Mi adjuk a legtöbbet családtámogatásra
Hangsúlyozta, hogy a kormányzat rendelkezésére álló eszközök csak a családok anyagi helyzetének javulását célozhatják. Értékelése szerint ebben az elmúlt négy vagy nyolc évben majdnem mindent megtettek, ami „emberi mértékkel” mérve megtehető. Kiemelte, hogy Európában a GDP-hez mérten Magyarország költi a legtöbbet családtámogatásra. Azt is mondta, hogy a következő négy évben a családtámogatási intézményrendszer teljes kiépítését befejezik.