Albert Kázmér és Mária Krisztina – egy filantróp Habsburg-házaspár

Kétszáz évvel ezelőtt, 1818-ban alapította meg Albert Kázmér szász-tescheni herceg a Magyaróvári Mezőgazdasági Felsőbb Tanintézetet, amely számos névváltoztatást ért meg. Volt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia (1874), majd Mezőgazdasági Főiskola (1942), Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola (1962) ma pedig a Széchenyi Egyetembe tagozódik bele, mint az intézmény Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara.

Ebből az évfordulós alkalomból illő emlékezni a Magyaróvári Felsőbb Tanintézet alapítójának hitvesére, Mária Krisztina főhercegnőre, aki nem más volt, mint Mária Terézia német-római császárné, magyar és cseh királynő ötödik gyermeke. Albert Kázmér szász választófejedelmi és lengyel királyi herceg az ő révén nyerte el Teschen hercegséget, valamint a magyaróvári uradalmat.

A bécsi Albertina gyűjteményét is Albert Kázmér alapította

Nem Ferenc József és Erzsébet királyné (Sissi) házassága volt a Habsburg-tündérmese, hanem a 18. században élt Mária Krisztina főhercegnő és Albert Kázmér szász-tescheni herceg házassága. A korban kevés főrangú házaspár szerette egymást úgy, mint ők ketten. Pedig Albert Kázmér herceg gyakorlatilag vagyontalan volt, és esélye sem volt sem a szász, sem a lengyel trón elnyerésére. Albert a Habsburg Birodalom hadseregében szolgált tisztként. Annak esélye, hogy elnyerje Európa leghatalmasabb uralkodójának kezét, éppoly valószínűtlennek tűnt, mint az, hogy a zsellérfiú feleségül vegye a nagygazda lányát. Egyedül Mária Terézia megengedő anyai szívének volt köszönhető ez a szerencse. Albert és Mária Krisztina harminchárom évig éltek boldog házasságban, rákontrázva Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc huszonkilenc évére. Sajnos azonban a házasság gyermektelen maradt. Később a pár adoptálta II. Lipót egyik fiát, Károly Lajos főherceget, aki örökölte a Teschen hercege címet és a magyaróvári uradalmat.

A királynő soha nem titkolta, hogy tizenhat gyermeke közül

A történészek ezt a kiemelt szeretetet azzal magyarázzák, hogy Mária Krisztina a királynő születésnapján, május 13-án született, és a mélyen vallásos uralkodónő ezt az Ég különös ajándékának tekintette. Mária Terézia túláradó anyai szeretetéről tanúskodik, hogy Mária Krisztinának engedélyezte, hogy szerelmi házasságot kössön. Szíve választottjával, Albert szász-tescheni herceggel való mesébe illő házassága példátlan volt a korban. Illetve egyetlen példa volt rá: maga az anyacsászárné, aki annak idején szintén szerelmi házasságot kötött Lotharingiai Ferenccel. Ez a kortársak által gúnyosan „polgári vircsaftnak” nevezett házasság ismétlődött meg Mária Krisztina és Albert herceg házasságában.

Lotharingiai Ferenc császár nem támogatta a házasságot a „szegény kadét” és lánya között, de az epekedő fiatalok szövetségest találtak Mária Terézia személyében. A királynő tapintattal egyengette lánya útját az oltár felé, és türelemre intette a szerelmeseket a várakozás hosszú évei alatt. 1765-ben Lotharingiai Ferenc meghalt. Az egyéves udvari gyász még le sem járt, amikor Albert Kázmér bátyja, a szász herceg megkérte öccse számára Mária Krisztina főhercegnő kezét. 1765-ben, Batthyány Lajos nádor halálát követően a királynő kinevezte vejét Magyarország császári helytartójává. Bár a kinevezés sértette a rendek jogait,

1766-ban, hosszú várakozás után Albert Kázmér, aki ekkor már lovassági tábornok és magyarországi helytartó is volt, végre oltár elé vezethette szíve választottját. Mária Terézia gazdag hozománnyal látta el lányát: Teschen hercegsége mellett a házaspár megkapta a mannersdorfi, féltoronyi, béllyei, magyaróvári és ráckevei uradalmat.

Albert Kázmér Pozsonyból igazgatta a magyar ügyeket

Az eredendően katonai pályára készülő Albert Kázmér és a kényes királykisasszony – csodák csodájára – jó gazdájává és gazdaasszonyává vált az új birtokoknak. A birtokok virágzása persze nem egyedül az ő érdemük volt, hanem elsősorban azoknak a kiváló embereknek, gazdászoknak és jószágigazgatóknak, akiket kiválasztottak. Ki kell emelni Wittmann Antalt, aki – igaz, már Albert későbbi éveiben, 13 évvel felesége halála után – nagyszabású reformokat valósított meg, egyebek között Wittmann kezdeményezésére létesült 1818-ban a Magyaróvári Mezőgazdasági Felsőbb Tanintézetet. Mocsarak lecsapolása, vízszabályozás, cselédlakások építése dicséri Wittmann munkáját.

Hogyan viszonyult az ifjú pár Moson megye német, magyar és horvát nemzetiségű agrárlakosságához, a jobbágyaikhoz? Erre csak következtethetünk neveltetésük és egyéni szimpátiáik alapján. Mária Krisztina, mint Mária Terézia összes többi gyermeke, isteni elrendeltetésnek tartotta a társadalmi hierarchiát. Nem kérdőjelezte meg az isteni legitimitás elvét, miszerint az uralkodók jogosan, az Ég kegyéből gyakorolják a hatalmat. Ám ebbe az elgondolásba belefért a nép iránti felelősségérzet is. Albert Kázmér esetében a helyzet bonyolultabb: az ifjú herceg személyesen rokonszenvezett a felvilágosodással, és csatlakozott a szabadkőművességhez, amelytől Mária Terézia óvta gyermekeit. Albert Kázmér filantróp, szociális érzékenysége és Mária Krisztina vallásossága azonban kiegészítette egymást.

Albert Kázmér és Mária Krisztina helyzetében gyökeres fordulat állt be az uralkodónő halálával. II. József, aki a családját éppúgy hidegfejű despotaként igazgatta, ahogyan a népeit, eltávolította a császárlányokat az udvarból. 1780-ban II. József császár kinevezte sógorát Osztrák-Németalföld, a mai Belgium helytartójává. A helytartói pár nem rendelkezett valós hatalommal, a császár által kinevezett miniszterek kormányozták a Habsburg Birodalom eme távoli tartományát. A helytartói pár ugyanúgy töltötte idejét, mint Pozsonyban, Féltoronyban vagy Béllyén:

Albert Kázmér építtette a Laeken palotát, amely ma is a belga királyi család rezidenciájául szolgál.

Laeken, Brüsszel

II. József reformjai nemcsak Magyarországon váltották ki a rendi ellenállást. Belgiumban éppen az a reformja gyújtotta fel az indulatokat, amellyel Magyarországon a protestáns értelmiség és köznemesség még a leginkább egyetértett: a katolikus egyház korlátozása, a szerzetesrendek feloszlatása, a körmenetek betiltása. 1787. május 30-án Brüsszelben felkelés tört ki. A brüsszeliek követelték a helytartói pártól követelték a gyűlölt miniszter, Belgiojoso menesztését.

Albert és Mária Krisztina látták, hogy a Laeken palotát védő osztrák, cseh, magyar, olasz gránátosok feje fölött és a magyar huszárlovak orra előtt kaszák és mészárosbárdok villognak. Világos volt számukra, hogy ha akár csak véletlenül, meggondolatlanságból is vérontás kezdődik, akkor örökre vége a békének Osztrák-Németalföldön. Így elébe mentek az eseményeknek és teljesítették a brüsszeliek kérését: leváltották Belgiojosót és ígéretet tettek a népszerűtlen, a rendek és egyház jogait korlátozó rendeletek visszavonására.

II. József éktelen haragra gerjedt a hír hallatán. A császár továbbra is a kemény kéz politikájában hitt,

1789-1790-ben kitört a dél-németalföldi forradalom. Belgium rövid időre föderatív köztársasággá vált, követve az amerikai mintát. Bár az osztrák csapatok visszafoglalták a tartományt, ezt követően a hercegi pár és a nép viszonya fagyosabbá vált. A belga liberális ellenzéki mozgalom most már nemcsak az amerikai, hanem a franca forradalomból is erőt merített. 1793-ban francia csapatok törtek be Belgiumba. Albert és Mária Krisztina elmenekült és soha többé nem tértek vissza.

A száműzetés évei aláásták Mária Krisztina egészségét. 1798-ban halt meg, gyomorbetegség következtében. Albert Kázmér herceget lesújtotta a hír. Antonio Canovával, kora legnagyobb szobrászával készíttette el Mária Krisztina síremlékét, amelyet a „legjobb hitvesnek” ajánlott. A herceg 1822-ben követte feleségét a sírba.

Albert Kázmér hercegnek kulcsszerepe volt a magyaróvári uradalom modernizálásában. Ám a herceg soha nem jöhetett volna Magyarországra, ha nem nyeri el Mária Krisztina kezét. Hogy Moson megyében kimutatható egy lokális Habsburg-kultusz, az döntő részben a filantróp herceg és vallásos neje érdeme.