Orbán Viktor: Magyarország továbbra is a józan hang politikáját követi
Ukrán háború, nemzetközi elfogatóparancs, gazdasági semlegesség, nemzeti konzultáció – ezekről beszélt a Kossuth Rádióban a miniszterelnök.
Orbán Viktor a nőkkel megkötendő szerződésével az a baj, hogy a XIX. század gondolatvilágát tükrözi.
„Mit is várnak el a nők a XXI. században? Szinte ijesztő felsorolni: egyenrangúságot és egyenlő jogokat. Egyenlő hangot a társadalomban, az otthoni és a családi beszélgetéseknél. Egyenlő esélyeket, egyenlő előrelépést a gazdaságban, a társadalomban és a politikában egyaránt. Egyenlő bánásmódot és egyenlő megbecsülést. Egyenlő béreket, azaz egyenlő munkáért, egyenlő kötelezettségeket jelentő szerződésekért egyenlő jövedelmeket. Egyenlő teherviselést otthon, a családban, a munkahelyen és a közösségben.
De, hogy félreértés ne legyen: ezeket az igényeket nemcsak a magyar nők támasztják, hanem így van egész Kelet-Közép-Európában. Az a tény pedig, hogy egész régiónk – némi túlzással – a »kihalás« gondjaival küszködik, arra utal, hogy a férfiakból összetevődő hatalmi elitek ezt még nem fogták fel. A legszexistább kijelentések éppen a Fidesz prominensei szájából hangzanak el.
Orbán Viktor a nőkkel megkötendő – nagy zajjal beharangozott, de egyelőre kevés konkrétumot felmutató – szerződésével tehát ugyanaz a baj, mint az összes többi, a társadalmat, a gazdaságot és a politikai rendszert illető víziójával: a XIX. század gondolatvilágát tükrözi. Ez az oka, hogy a felkínált szerződés – hogy finoman fogalmazzunk – kevéssé csábító egy XXI. századi nő számára. Ez a vízió már száz évvel ezelőtt – amikor a női egyenjogúság hívei harcolni kezdtek – elégtelen lett volna a megnyerésükre. Ma egy a politika iránt nem igazán érdeklődő, átlagos magyar hölgy, ha végigolvassa a miniszterelnöki ajánlatot, azt bizony elég szegényesnek minősíti. Ha szerződést akar kötni, majd keres valaki mást, aki azt nyújtja, amire vágyik, és amit elvár. Azokkal próbál tehát egyezkedni, akik a XXI. században természetes igényeit nem értetlenséggel és lekicsinylő elutasítással, hanem jószándékú egyetértéssel, sőt bátorítással fogadják. S ha ezt Magyarország nem kínálja neki, majd keres egy olyan környéket, ahol boldogan fogadnak egy ambiciózus, alkalmazkodni és tanulni is hajlandó, családszerető, a saját magába, családjába és társadalma jövőjébe akár a gyerekvállalással is befektetni szándékozó fiatal hölgyet.”