A finnek pragmatikusan közelednek felénk – Szalay-Bobrovniczky Vince a Mandinernek

Nemrégiben érkezett Helsinkibe Magyarország finnországi nagyköveteként. Az elmúlt években sok diplomáciai csörtére sor került hazánk és egyes európai országok között, de Finnországból nem érkeztek ilyen hírek. Milyenek most a magyar-finn kapcsolatok?

Finnország kormányára a pragmatizmus jellemző, ez a tulajdonság amúgy is sajátjuk a finneknek. Érdekeltek a jó kapcsolatok kialakításában és fenntartásában,

Jó példa erre a finn-orosz viszony, amelyet főként a két államfő ápol, de a miniszterelnökök is, és ami kifejezetten intenzív, jó hangvételű, érdekek mentén zajlik, de természetesen nem mentes a bírálatoktól sem. A magyar-finn párbeszédre is ez a pragmatizmus jellemző, nincs semmilyen komolyabb feszültség forrás a két ország között. Ezért is tudtunk az elmúlt egy évben számos eredményt elérni és kifejezetten gyakoriak voltak a magas szintű találkozók. Tavaly nyáron itt járt Áder János köztársasági elnök, idén tavasszal Kövér László házelnök, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig négyszer is folytatott tárgyalásokat finn partnerével, kétszer Finnországban, kétszer Észtországban, nem is beszélve a két ország vezetőinek otthoni találkozóiról. Kulturális területen is kifejezetten intenzív az együttműködés, gazdasági-befektetési kapcsolatinak fejlesztésére pedig egyre több lehetőség nyílik, de itt még van tennivalónk. A pragmatikus finn hozzáállást tiszteljük és meggyőződésem, hogy ez az alapja annak a látványos közeledésnek, ami az elmúlt egy évben a felsőbb politikai szinten végbement.

A mostani magyar külügyi vezetésnek különösen fontos a külgazdasági kapcsolatok erősítése: mik a gazdasági kapcsolatok fő területei és hol lehetne látványosan tovább erősíteni rajtuk?

A Finnországból hazánkban befektetett tőke a Nokia komáromi gyárának 2010-es bezárása után drámai módon visszaesett. Ennek ellenére a Nokia a kutatási-fejlesztési szektorban hazánkban továbbra is nagyon jelentős erőkkel van jelen, több száz magyar embert foglalkoztat. Ez egy jó kiindulási bázis és bármelyik szektorban változatlanul örömmel várjuk a finn befektetőket. Vannak konkrét tárgyalások, több szektorból is érdeklődnek hazánk iránt, mert látják, hogy professzionálisan kezelik őket, alacsonyak az adók, főként a társasági adó, és képzett a munkaerő. A hagyományosan tőkeerős finn gazdaság ugyanakkor nincs egyszerű helyzetben, a Nokia-telefongyártás megszűnése és az Oroszország elleni szankciók igen negatívan hatottak. Mostanra azonban a finn kormány intézkedési nyomán stabilnak látszó növekedés jelei mutatkoznak a finn gazdaságban. Remélhetőleg sikerül ezt kihasználnunk.

Ne csak a gazdaságról beszéljünk: Finnország különleges helyet foglal el a magyar kultúra világában is, hiszen az egyik államalkotó nyelvrokon népről beszélünk, a kultúrkapcsolatoknak évszázados hagyománya van. Érzékelhető manapság is ez a különleges kapcsolat mind magyar, mind finn részről a kultúrpolitikában? Vagy az európai közösségben és a globalizált kultúrában már nem feltűnő ez a speciális kapcsolat?

Örülök ennek a kérdésnek is, mert a kultúra a kapcsolataink egyik fő kötőszövete. A finnugor nyelvrokonság nagyon is ott van a háttérben, mint összetartó erő. A magyar parlament határozata alapján minden október harmadik szombatja a finnugor rokon nyelvek napja, tehát Magyarország elismeri a nyelveink (legalább részben) közös alapját. Minden negyedik évben megtartják a nagyszabású Finnugor Világkongresszust, ahol a három szuverén államon, Magyarországon, Finnországon és Észtország túlmenően a tizenkilenc oroszországi rokonnyelvű nép képviselői is részt vesznek – hazánk hagyományosan államfői szinten képviselteti magát. A két állam közötti intenzív kulturális kapcsolatokat jól egészítik ki a testvérvárosi együttműködések kiterjedt hálózata. A hagyományosan erős magyar-német és magyar-osztrák hasonló típusú kapcsolatok után közvetlenül a legerősebbek között van a magyar-finn. Mindegyik jelentősebb finn városnak van magyar testvérvárosa, ez igen komoly összekötő kapocs. Szintén ide tartozik, hogy a nagy távolság ellenére példátlanul erősek a testvérvárosi kapcsolatok, némelyik „várospár” immár hatvan éves múltra is visszatekinthet, és ezek a szálak továbbra is biztos alapot adnak a kétoldalú kapcsolatoknak.

Mik voltak a legfontosabb tevékenységei és eredményei eddig a finn nagyköveti pozícióban?

A magyar-finn, de a magyar-észt állami kapcsolatok fejlesztéséért is kifejezetten sokat tettünk az elmúlt egy évben. A korábban említett államfői és házelnöki látogatás, számos külügyminiszteri egyeztetés eredményeként több egyezség is született, a felek intenzíven egyeztettek a továbbhaladás irányairól. Igyekszünk ezeket a magas szintű tárgyalásokat még intenzívebb gazdasági, tudományos, innovációs és kulturális együttműködésre váltani. A közeg ehhez jó, a finnekkel könnyű együttműködni, ahogy az észtekkel is.

Amint az otthon is ismert, Finnország idén ünnepeli függetlenségének 100. évfordulóját. Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy ebből az alkalomból a magyar állam a Bogányi Gergely világhírű zongoraművész által kifejlesztett zongora egyik darabját adományozza a finn állam számára, amelyet a helsinki Sibelius Akadémiában helyezünk el. A pontos elnevezés a tartós haszonbérlet, tehát a zongora magyar tulajdonban marad, de a finnek használhatják. Ezzel közelebb hozzuk a magyar kultúrát, a magyar zenét a finnekhez, akik a Kodály-módszer széleskörű elterjedtsége következtében amúgy is komoly affinitással bírnak a magyar zene iránt. A nemzeti identitásukra és zenei hagyományokra büszke és ilyen értelemben is „rokonnemzet” finnek örömmel fogadták a magyar javaslatot. Remélem, hogy a magyar gesztus révén nem csak Bogányi Gergely maga, hanem esetleg más magyar zongoraművészek is újabb és újabb finnországi lehetőséghez jutnak, és ez végeredményben Magyarország javára fog válni.

Államfők a Finnugor Világkongresszuson

Finnországot most egy sokszínű, hárompárti jobboldali kormány irányítja: vannak aktív kapcsolatok a finn és a magyar kormánypártok között?

A finn kormányban három párt foglal helyet, a vezető politikai alakulat az ALDE csoportba sorolt Centrum-párt, élén Juha Sipilä pártelnök-miniszterelnökkel, a második erőt az EPP-be tartozó Nemzeti Koalíciós Párt adja, a harmadik pedig a Finnek pártja (korábban Igaz Finnek) szakadása után maradt Új Alternatíva frakció, ami mögött még párt nem áll, ez jelenleg bejegyzés alatt van. A kormány konzervatív-liberálisként aposztrofálható. A magyar kormánypárt a legerősebb szálakkal értelemszerűen a Nemzeti Koalíciós Párthoz (NKP) kapcsolódik, de az együttműködés nem tekinthető intenzívnek.

A migráció kérdése itt is, mint más európai pártok relációjában, inkább szétfeszít, mint összetart, de azt is látni kell, hogy a finn politikában és főként annak jobboldalán erősen kritikusan tekintenek a Willkommenskulturra és mindig elmondják: az illegális migrációt meg kell állítani.

Nem csak Finnország tartozik az ön „területéhez”: Észtország is ide tartozik. Sokan megdöbbentünk pár éve azon, hogy Budapest bezárja a tallinni nagykövetséget. Ugyan most van egy tallinni irodája a helsinki nagykövetségnek, de ez mégsem nagykövetség. Lehet, hogy diplomatikusan fog válaszolni, de fel kell tennem a kérdést: mit gondolt a tallinni nagykövetség bezárásáról és mire számít a jövőben, vissza lehet állítani a másik államalkotó nyelvrokon népnél a nagyköveti szintű kapcsolatokat?

Észtországi diplomáciai jelenlétünket már visszaállítottuk, négy diplomatánk dolgozik Tallinnban. Ebben az észtek sajnos nem követtek minket, pedig a kölcsönösség itt is fontos lett volna. Illetve a magyar Kulturális Intézet, amely igen komoly munkát végez, mindvégig zavartalanul és folyamatosan működött Tallinnban.

A 2014-es bezárást követően egyébként továbbra is felfelé íveltek a kétoldalú kapcsolatok: itt is volt házelnöki látogatás, továbbá Jüri Ratas kormányfő Orbán Viktor miniszterelnök vendége volt idén májusban. Szijjártó Péter külügyminiszter több alkalommal tett látogatást Észtországban és ő nyitotta meg a 2016 tavaszán tartott I. Balti Üzleti Fórumot Budapesten. A külgazdasági és külügyminiszterünk ezentúl idén szeptemberben meglátogatta az Észtországban szolgálatot teljesítő, a kis balti ország védelmét ellátó 130 magyar katonát. Magyarország határozottan teljesítette NATO szövetségesi kötelezettségeit és elkötelezett az észt partnereivel való együttműködésben. Magyar Gripenek védték a balti légteret és védik majd 2019-ben is, továbbá, amint mondtam, a katonáink a V4 együttműködés keretei között pedig az észt-orosz határ mentén teljesítettek szolgálatot. Elkötelezettségünket az észtek elismerik, a magyar századot meglátogatta Jüri Luik védelmi miniszter is.

Most Észtország az EU soros elnöke: milyen szerepe van önnek ebben, ezekben a hónapokban. Mire érdemes Magyarországnak odafigyelnie az észt elnökség ügyei közül?

Az észt EU-elnökség úgy osztotta be a tevékenységét, hogy az első három hónapja erősen tallinni hangsúlyú volt, most meg már inkább a brüsszeli szakaszban vagyunk. Így júliustól szeptember végéig kiemelten sokat tartózkodtam Tallinnban is. Egymásba értek a magyar delegációk, szinte az összes magyar tárcavezető és számos államtitkár járt itt uniós tanácskozásokon. A csúcspont természetesen Orbán Viktor miniszterelnök részvétele volt a szeptember 29-i digitális csúcson, ahol az összes többi állam- és kormányfő is megjelent. Az észt elnökség legfontosabb és legperspektivikusabb prioritása a digitalizáció volt. Észtország a digitalizáció területén élenjár Európában, és Magyarország is óriási lépésekkel halad előre az úton, gondoljunk például a zalaegerszegi önvezetőautós tesztpályára.

Ön 2010 és 2014 között Magyarország bécsi nagykövete volt: a magyar-osztrák kapcsolatok, legalábbis a nyilvánosságban, nem voltak felhőtlenek. Mik voltak a legmaradandóbb tapasztalatai ön számára ezekben az években?

Az én időmben egyáltalán nem voltak rosszak a magyar-osztrák kapcsolatok. A szívélyességüket tompította, hogy az osztrák kabinet beállt az ország tőkeerős bankjai mögé, akik látványosan szenvedtek a bankadó és a végtörlesztés miatt, pedig ezt a problémát ők kreálták. Nekünk akkor a konfliktusunk az osztrák médiával volt, amelyik szinte minden nap támadott minket a magyar demokrácia és jogállamiság kapcsán. A két állam közötti elhidegülés Faymann kancellár elfogadhatatlan, 2015-ös holokausztos hasonlatával és a migráns-barát hivatalos osztrák kormánypolitikával kezdődött, de akkor én már nem voltam Bécsben. Aztán most, október 15-én

Mintegy kétharmados támogatottságot értek el azok a pártok, akik bírálják a Willkommenskulturt és a betelepítési kvótát, és meg akarják állítani az illegális migrációt. Az osztrákokkal amúgy nagyon jók voltak a tapasztalataim, igen magas szintű kapcsolatokra tettem szert és pragmatikusan lehetett velük együttműködni. Az a tény, hogy Magyarország vezetése a 2010-es választások után érzékelhetően megerősödött, Budapest erőt mutatott és kiállt a magyarok érdekeiért, tiszteletet parancsolt az osztrákokban is. Bár rengeteg konfliktusba kellett beleállni, büszke voltam arra, hogy Magyarországot képviselhettem.

A minap zajlottak le az ausztriai választások, talán már szabadabban beszélhet róla, hiszen már nem ott nagykövet: milyennek értékeli az eredményeket, és milyennek ismerte meg annak idején az osztrák politika mai vezető személyiségeit?

Az ausztriai választások eredményét üdvözöljük, Sebastian Kurz kancellárjelöltnek, az ÖVP vezetőjének pedig sok sikert kívánunk a kormányalakításhoz.

Az osztrák politika vezető személyiségei jól képzett, tehetséges politikusok. Christian Kern kancellár az én időmben még az Osztrák Államvasutak élén állt és jó volt köztünk a személyes viszony. A Christian Strache vezette Szabadságpárttal nekem már akkor is jók voltak a kapcsolataim, amikor még nem volt divat találkozni velük. A pártelnök professzionális politikus, aki a haideri lenullázódás után soha nem látott magasságba vitte az FPÖ-t. Sebastian Kurz nagyjából akkor lett külügyminiszter, amikor én már a szolgálatom végét töltöttem, de több közös rendezvényben is részt vettünk, szoros, jó viszony volt köztünk, integrációs államtitkárként sokat tett a bécsi és burgenlandi magyarokért. Valamint, ahogyan Szijjártó Péter külügyminiszter úr is mondta, Sebastian Kurz mindig világosan beszélt, és nem volt soha rabja a politikai korrektségnek és a képmutatásnak. Örülünk, hogy egy olyan párt és olyan kancellárjelölt nyert Ausztriában, amely a migráció tekintetében és több más fontos kérdésben együttműködött Magyarországgal.

A választási eredmény egyértelműen megmutatta, a választópolgárok többsége Ausztriában is a biztonságot és stabilitást garantáló, értékelvű politika mellett teszi le a voksát. A választók több mint 50%-át befolyásolta a jelenleg zajló bevándorlási válság a döntése meghozatalában, ez kiugró arány, ilyen mértékben semelyik másik szakpolitikai téma nem került előtérbe. Az ÖVP és az FPÖ ismert, a Fidesz-KDNP-hez hasonló, az illegális migrációt ellenző állásfoglalása döntötte el a választást. A koalíciókötés kapcsán nyilván figyelembe veszik majd a szereplők, hogy az ÖVP és az FPÖ pozíciói között a bevándorláson túl is van hasonlóság.

Sebastian Kurz és Szijjártó Péter

A két nagyköveti szolgálat között a Miniszterelnökség uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára volt. Ez, ismerve a Budapest és Brüsszel közötti elmúlt, intenzív éveket, bizonyosan nem volt unalmas pozíció. Most, 2017 őszén milyennek látja az Európai Unió helyzetét, mit lát a legnagyobb kihívásoknak és mi lehet a következő időszakban Magyarország szerepe az Európai Unió közösségében?

Nem szeretnék nagyon mélyen belemenni ebbe a kérdésbe, mert már nem az én kompetenciám, mégis néhány gondolatot elmondok, ha megengedi.

Magyarország Európa-barát ország, célunk az uniós együttműködés erősítése és ezért olyan javaslatokat teszünk le az asztalra, amelyek a jövőben javíthatják a tagállamok közötti összhangot – miközben védjük a nemzeti érdekeinket.

Meggyőződésem, hogy Magyarországnak konzekvensen ezt az utat kell követnie, legyen az például a bevándorlás kérdése vagy a kiküldetési irányelv, amelyekben számos konfliktus van és lesz is még. Fontos alaposan odafigyelnünk az Európa jövőjéről szóló vitára, melyben Magyarország kiáll majd a nemzetállamok Európájáért és szembehelyezkedik – nagyon hasonlóan a jelenlegi finn kormányhoz – mindenféle európai államszövetségi, a szuverenitásunkat lényegében felszámoló tervvel.