A negyedrendű vádlott, elmondása szerint, mindezeket elhitte, mivel, egy idő után már valóban nem szűrődött ki zaj a kamion rakteréből.
A teherautó sofőrje azt mondta: azt gondolta, ha szabálytalanságot hajt végre, a hatóságok követni kezdik, és az őt kísérő harmadrendű vádlott elmenekül, így végre megállhat. Elmondása szerint a határátkelőhelyen ezért választotta a személygépkocsik sávját a teherautóké helyett.
Az elsőrendű vádlott a sofőr észrevételéhez szólva egy alkalommal azt mondta, „vigyáznia kellene arra, hogy mit mond”. A tanács elnöke figyelmeztette, hogy sem közvetlenül, sem burkoltan nem fenyegetheti a negyedrendű vádlottat.
A tanács elnöke az észrevételt követően felolvasta a negyedrendű vádlott nyomozás során tett vallomásait. Ezek között szerepeltek a harmad- és negyedrendű vádlottak szembesítése során rögzített nyilatkozatok is. A történtekre vonatkozóan egymásnak ellentmondásos kijelentéseket tettek.
A kamiont vezető férfi szerint a harmadrendű vádlott a raktérben kiabáló és dörömbölő emberek miatt nem nyitotta ki a raktér ajtaját az üzemanyagtartály feltöltésekor. Tudta, hogy a levegőhiány miatt hangoskodnak, ezért siettette az indulást. A negyedrendű vádlott azonban azt állította, a másodrendű vádlottól azt hallotta, rendszeresen összeverekednek a raktérben lévő emberek, mivel különböző vallásúak. A másodrendű vádlott szerint a negyedrendű vádlott a rendőröktől való félelmében sürgette az indulást.