Siralmasak a felzárkózási esélyeink az Eötvös Csoport szerint

A Párbeszéd Házában az Eötvös József Csoport gazdasági növekedési kilátásokról szóló konferenciáján arra keresték a választ neves közéleti személyek, hogy mi fogja vissza a növekedésünket és milyen esélyünk van felzárkózni a fejlett világhoz.

Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere a gazdaság mikroszintjéről; Urbán László volt fideszes képviselő, a Világbank, az OTP és az MNB volt munkatársa pedig a gazdaság makroszintű összefüggéseiről beszélt.

Urbán: A nemzeti tőke feléli a kormányzati pénzeket

Azt a kérdést vizsgálta Urbán László, hogyan lehetne végre felzárkózni, ha nem is Nyugathoz, de legalább a régiónkhoz. A válság előtt kiemelkedő magyar gazdasági növekedés szerinte kizárólag a fogyasztás miatt valósult meg, ami hosszú távon nem fenntartható modell. Az exporttöbblettel való növekedésre ugyan vannak nemzetközi példák (Japán, Dél-Korea, Kína), azonban látható, hogy a magas potenciállal rendelkező „nemzeti tőke” hazánkban „nem exportképes szektort hozott létre, hanem járadékvadász módon felélte a pénzt”, amelyet a kormány biztosított.

A második Orbán-kormány elsősorban így már nem a fogyasztásra és nem is az exporttöbbletre, hanem a beruházásra alapozta a növekedést. Ez egy komoly lehetőség a közgazdász szerint, azonban sajnos „nem mindegy, hogy állami vagy magánberuházások történnek az országban”. Az állami beruházások növekedéshez való hozzájárulása ugyanis a járadékvadászat és a korrupció lehetősége miatt igen korlátozott, mégis „2012 óta hazánkban csak az állami beruházások szintje nő, ezeknek is a túlnyomó része csak az EU-s források felhasználásából ered” – mutatott rá Urbán. 

Ha az EU-s forrásokat valóban hatékonyan használnánk, még akkor is tekintélyes lenne a növekedés szintje. Ám ezen források egy részét Urbán szerint mindjárt elnyerésük után külföldre menekítették, így „az EU-s pénzek vagyonátrendező hatása sokkal nagyobb, mint a keresleti hatása”. Ilyen helyzetben a magánberuházások beindulása lehetne csupán a kitörési pont, azonban 2015-ben csak állami beruházásokból tudtunk növekedni, hiszen „a magánberuházások szintje olyan alacsony, hogy számszerűleg már egyenesen negatív hatással van a GDP-re” – magyarázta a közgazdász a sokadik lejtős grafikonnal szemléltetve a helyzetet.

Fő probléma a társadalom államfüggősége

A beruházások szintjét elvileg segíthetné még a munkaerő kínálata, de ez Magyarországon a demográfiai fogyás miatt nem reális, sőt „a népesedési mutatók éves szinten 1 százalékkal csökkentik a potenciális növekedést”. Ami egyedül biztató beruházási szempontból, az a foglalkoztatás növekedése, amelynek mértéke a külföldi dolgozókat és a közmunkásokat leszámítva nagyjából 100 ezerrel haladja meg a válság előtti szintet. De hogy azért mégse bízzuk el magunkat, Urbán hangsúlyozta: a kivándorlás mértéke, valamint a munkaerő alacsony termelékenysége szintén olyan tényezők, amelyek erősen visszafogják felzárkózási esélyeinket.

Összességében Urbán László számai szerint lemaradtunk a visegrádi országoktól, és már csak a csehek vannak elérhető távolságban a növekedés tekintetében. „A teljes felzárkózásra való kilátásaink pedig egyenesen siralmasak” – fokozta Urbán a negatív képet. Hozzátette: a felzárkózó országok között az a kivétel, ahol ténylegesen reális az esély a felzárkózásra. Lényegében ez csupán Dél-Koreára, Tajvanra és Észtországra vonatkozik.

A közgazdász ezután azokat a magyar társadalmi berögződéseket sorolta, amelyek az előrelépést akadályozzák. A zárt gondolkodás és az az általános vélekedés, hogy a saját sorsát nem tudja az ember irányítani, általános a lemaradó országok között, így Magyarországon is. Ehhez hozzájárul az is, hogy „a társadalom elvárja az állami beavatkozást a problémák megoldásának érdekében”. Az államfüggőség főleg a széles közalkalmazotti, járulékos, nyugdíjas réteg miatt ennyire erős, de még a nemzeti középosztály sem független. Mindezek pedig olyan társadalomba kódolt felzárkózást akadályozó tényezők, amelyeket lehetetlen gyorsan megváltoztatni – hangsúlyozta Urbán.

Amit mégis tehet a kormányzat Urbán szerint, az, hogy az oktatást rugalmassá teszi, az új technológiák alkalmazását megkönnyíti, versenyképesebb intézményi és magánberuházásokat elősegítő környezetet teremt, valamint  nagyobb hangsúlyt helyez a kivándorlás megállítására.

Chikán: A kormány virtuális gazdaságban él

Nem kevésbé kritikus hangvételt ütött meg Chikán Attila, az első Orbán-kormány egykori minisztere, amikor arról beszélt, hogy a kormányzati elemzések és az elemzői értékelések éppen úgy térnek el egymástól, ahogy a virtuális gazdaság a valós gazdaságtól. Az eltérő számoknak módszertani különbözőség az oka, ugyanis „a kormány rendszeresen olyan gazdasági mutatókat emel ki közleményeiben, amelyek alátámasztanak egy-egy kiragadott társadalompolitikai célt”. 

Arra ugyanakkor nem reflektál a kormány, hogy „a hosszú távú versenyképességi és termelékenységi mutatók között alig van olyan, amelyben a versenytárs régióbeli országok között jól teljesítenénk” – mutatott rá a gazdaságpolitikus. Holott - érvelt -, ha tekintettel lennének ezekre a mutatókra, akkor gyorsan belátnák, hogy lényeges társadalompolitikai és gazdaságpolitikai változásokra van szükség. 

Exportképes kkv-szektorra és kormányzati segítségre lenne szükség

A közgazdász a gazdaság mikroszintjén, a kis és középvállalkozások helyzetén keresztül elemezte a magyar gazdaságpolitika problémáit. A kkv-szektor gazdasághoz való hozzájárulása és az általa foglalkoztatottak aránya egyaránt évek óta csökkenőben van – prezentálta Chikán az ide vonatkozó ábrákat és a továbbiakban sem kímélte a hallgatóságot a számoktól hemzsegő grafikonoktól. 

Azt is bemutatta, hogy Magyarország termelékenységi mutatói a nagyvállalatok között elég jónak számít Európában, míg a kisvállalkozások termelékenysége kiemelkedően rossz. Ez pedig lényegében magyar viszonyok között azt jelenti, hogy „a külföldi cégek szerepelnek jól, míg a hazaiak rosszul”. Arra is kitért: a vonatkozó közgazdasági kutatások arra jutottak, hogy a hazai vállalatok exportintenzitása nagyon lényeges kérdés, mert „míg a belpiacra termelő cégek termelékenysége és bérei is nagyon alacsonyak, az exportálásra képes cégek közelítenek a fejlett külföldi cégek szintjéhez”.

A kis és középvállalkozások éppen a kormányzati kommunikáció miatt nagyon reménykedőek voltak a 2014-es választások környékén, de „ahogy kiderült, hogy nem lesznek lényeges változások, a várakozások nagyon gyorsan visszaestek”. Pedig Chikán szerint számos helyen lehetne javítani, hiszen a kereslet és a bizalom hiánya, a technológiai elmaradottság, valamint a képzett munka hiánya egyaránt olyan tényezők, amelyekkel a kormányzat kezdhetne valamit.

„A magyar gazdaság nem teljesít jól”

„A kitörés szót már nagyon régen kitöröltem a szótáramból” – nevetett a közgazdász, majd feltette a kérdést: „Mégis, hogyan lehetne kilépni ebből a szituációból”? Saját kérdésére választ adva az intézmények és az üzleti felkészültség minőségének javítását jelölte meg. 

Az intézmények szintjén „Magyarország a korrupció és a kormányzati hatékonyság szempontjából is kiemelkedően rosszul áll nemzetközi összehasonlításban” – idézte a számokat Chikán. Ahol itt új szemléletre lenne szükség: a bonyolult és átláthatatlan gazdasági jogi szabályozás, a követhetetlenül változó adórendszer, a döcögő exporttámogatási és kutatás-fejlesztési rendszer, valamint a képzési rendszer.

Ez utóbbira a közgazdász alig talált elég erős jelzőket. Szerinte ugyanis „az alapfokú képzés, a közoktatás és a felsőoktatás szintjén is teljes filozófiájában működésképtelen a rendszer”. A fő probléma, hogy a közepes szakképzettségűek munkája a technikai fejlődés miatt hamarosan meg fog szűnni, az alacsony szakképzettségűeknél pedig csak a személyes szolgáltatásokat érintő szakmák maradhatnak meg. Chikán szerint „a mai képzési rendszer a mai munkakörökre fókuszál, holott azt kellene elsajátítani, hogyan kell tanulni, hogyan kell alkalmazkodni egy változó világhoz”.

A kkv-szektor üzleti felkészültségét hátráltatja, hogy a társadalmi pozicionálása bizonytalan, sokszor információhiánnyal, a szabályozás hiányosságaival, valamint bizalomhiánnyal is küzd. Ez azért nagy probléma, mert „a gazdaságpolitikai fordulat bázisa éppen a kkv-szektor lenne”, hiszen Chikán szerint nyilvánvaló: „a magyar gazdaság nem teljesít jól, a kormányzati intézményrendszer pedig nagyon rossz állapotban van”.