Brüsszelben egy torz szivárványkoalíció öltött testet – és ellenzékének legmarkánsabb vezére Orbán Viktor
Így kell gondolkodnunk az új európai politikáról. Nagy Ervin írása.
„A korábban a szélsőbal perifériájához tartozó elképzelések váltak meghatározóvá” Nyugat- és Észak-Európában, a nyugati-európai, „áljobboldali” erők pedig megadták magukat a liberálisoknak Daniel Friberg Magyarországon élő svéd közgazdász, az európai új jobboldal egyik arca szerint. Friberg csütörtöki budapesti előadásán a baloldal módszereinek elsajátítására és felhasználására biztatta hallgatóságát.
A metapolitikáról – azaz a törvényalkotást a pártpolitikán kívül, zömmel a kultúra és az oktatás oldaláról befolyásoló tevékenységről –, valamint az új európai jobboldali mozgalmakról tartott előadást csütörtökön Daniel Friberg Budapesten élő svéd közgazdász, A jobboldal visszatér című könyv szerzője.
Az Arktos kiadó vezetője eredetileg az ELTE BTK-n tartott volna előadást a Konzervatív Hallgatók Szövetségének meghívására, ám miután a szervezet elnökéről, László Balázsról kiderült, hogy a Pax Hungarica nevű radikális jobboldali mozgalom tagja volt, új helyszín után kellett nézniük a konzervatív hallgatóknak.
A belvárosi Pannon Kincstár nagyobb tantermeinek egyikét megtöltötte a ránézésre nyolcvan-kilencvenfős, főleg diákokból álló közönség. Friberg előadása előtt László Balázs harcias hangvételű beszédben egyértelműsítette, hogy mind ő, mind a - szó szerint is – mögötte álló szervezet ellenáll a „liberális véleménydiktatúrának”. Elmondta, csak a Konzervatív Hallgatók Szövetségének tagja, más szervezetnek már nem, de egyébként is meggyőződése, hogy a személye csak ürügy az antiliberális csoport támadására.
Megadta magát az „áljobboldal”
Friberg szerint a metapolitika „a társadalmi átalakulás háborúja a világkép, a gondolat és a kultúra síkján”, a liberális baloldal pedig az olasz kommunista Antonio Gramsci, valamint a Frankfurti Iskola tézisei alapján vitte végig „hosszú menetelését az intézményrendszerben”. Megszerezték a hatalmat a média, a kulturális intézmények és az oktatási rendszer, tehát a társadalom azon pillérei felett, amelyek az emberek gondolatait és véleményét formálják. Kitért arra is, hogy a nyugati baloldal az évtizedek alatt a munkásosztályt lecserélte a különböző etnikai és szexuális kisebbségekre.
Ez a következetes metapolitikai stratégia a magyarázata Friberg szerint annak, hogy mostanra „a korábban a szélsőbal perifériájához tartozó elképzelések váltak meghatározóvá” Nyugat- és Észak-Európában. Olyannyira meghatározóvá, hogy szerinte a nyugati-európai, „áljobboldali” erők megadták magukat a liberálisoknak a számukra központi kérdésekben, mint a multikulturalizmus, a bevándorlás támogatása, a feminizmus, a genderelmélet, vagy a szexuális kisebbségek támogatása.
A jobboldal visszatér című könyvének főbb témáit is megismertető előadásának legfőbb üzenete az volt, hogy a baloldal módszereinek megértése után a valódi jobboldalnak is fel kell ismernie a metapolitika fontosságát. Szerinte ugyanis „minden parlamentáris küzdelmet meg kell előznie, legitimizálnia és támogatnia kell a metapolitikai küzdelemnek. A metapolitika, amennyire tökélyre fejlesztik, a parlamentarizmust puszta formalitássá csökkenti”. Hangsúlyozta, hogy a metapolitikai munka elvégzésén túl a jobboldali mozgalmaknak el is kell határolódnia „a terroristáktól, a söpredéktől és az idiótáktól”.
Történelmi időket élünk
Friberg optimista, előadását nem a kudarcon való merengéssel, hanem hallgatóságának biztatásával zárta, mondván, „keveseknek adataik meg, hogy a történelem ennyire meghatározó időszakában éljenek”.
A Svédország jövőjét firtató kérdésekre ugyanakkor már nem tudott - legalábbis rövid távon - biztató válaszokat adni. Friberg szerint a tömeges bevándorlás hamar el fog vezetni a svéd jóléti állam összeomlásához, ami a migráció leállásának szempontjából örvendetes, de sok áldozattal és szenvedéssel jár. Bízik benne, hogy a felméréseken jelenleg 25 százalék körül álló bevándorlásellenes Svéd Demokraták várható választási győzelme 2018-ban pozitív változást indít el, de polgárháborús helyzet kialakulását sem zárja ki.
Az előadót kérdezték Donald Trumpról is, akiről bizakodva beszélt, amiért nem az amerikai politikai establishment része. Friberg végül szórakoztató gondolatnak tartotta azt is, hogy az európai liberálisok két olyan nagyhatalmi vezető „szorításába” kerüljenek, mint Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump lehetséges amerikai elnök.