Szomorú Európa

„Az orbáni győzelem tehát azt jelenti, hogy mostantól kezdve az Ausztriában dolgozó magyar melósok is lényegében elveszíthetik a szociális juttatásaikat, legfőképp az osztrák családi pótlékot, merthogy ott is csak annyira lesznek jogosultak, mint idehaza. Sovány vigasz, hogy Magyarországnak is jogában áll egy nálunk dolgozó angol, német »munkavállalónak« (jellemzően cégvezetőnek) a magyar családi pótlék helyett az angol, német lépték szerint fizetni. Magyarul: Orbán »nyert« egy buktát, hogy akár egy másik buktát is bekönyvelhessen.

Bárki bármit mond is, hogy mennyi mindent megér a brit maradás, két dolog ettől még tény marad. Az egyik az, hogy európai léptékű, aljas visszalépés történt a munkavállalói jogok terén, a másik pedig az, hogy létezik olyan megoldás, amely szerint a honos állampolgárok alja népnek tekinthetik a többi EU-tagország polgárait. És akkor még egy szót sem szóltunk az EU-n kívülről jövőkről.

Merkel katasztrofális migrációs politikája, Cameron elképesztően felelőtlen nemzetpolitikája, Szydlo antidemokratikus lengyel puccsa, Orbán agyalágyult kelet-imádata, és más európai konzervatív miniszterelnökök borzalmas ötletei egyre súlyosabb politikai válságba taszítják Európát. Ahol szinte kézenfekvő a legrosszabb válasz: mindenki húzzon el, majd a mi nemzetünk mindent megold minálunk! Ez a szemlélet eddig két világháborút produkált. (...)

Baloldali politikusként, európai parlamenti képviselőként viszont már most jelzem, hogy a brit külön alku következményeinek törvénybe foglalását nem fogom megszavazni.”