Egy éve már, hogy migránsok tömege indult útnak Európa felé. A budapesti Kálvin tér forgatagában szólítottuk meg az utca embereit, miként vélekednek a tavalyi évet – és feltehetően majd az ideit is – uraló menekülthullámról.
Azonnal egy afgán fiúba és párjába botlunk
Elsőként egy fiatal lányt szólítunk meg, aki meglepetésünkre azt válaszolja, hogy barátja – aki épp mellette üldögél – afgán, ezért máshogy gondolkodik az kérdésről, mint az átlag magyar. „Ide Magyarországra csak az jön, aki tényleg menekült, hiszen itt nekünk is nehéz a megélhetés. Aki gazdasági okokból jön, más országot választ” – vélekedik. A huszonegy éves lány ennek ellenére egyet ért a kerítésépítéssel, hiszen annak, aki az életét menti, nem lehet gond, ha regisztrálnia kell magát. Csak abban reménykedik, „hogy végül az egész menekültválságot nem azok fogják megszenvedni, akik már évek óta itt vannak és dolgoznak, mint a párom is”.
Az afgán fiúhoz fordulunk, hiszen honfitársai nagy számban érkeznek most Európába. Ahmed, aki tíz éve jött ide, szinte hibátlan magyarsággal mondja el véleményét. „Képzeljétek el, hogy itt sétáltok Budapesten, aztán hirtelen becsapódik egy bomba és meghal mellettetek húsz-harminc társatok. Ha ezek az emberek nem lennének életveszélyben, nem tennék kockára az életüket, nem kelnének át a tengeren és bíznák embercsempészekre a sorsukat.” Noha Ahmed megérti az érkezőket, mégis jogosnak tartja a kerítés megépítését. „Semelyik miniszterelnök nem akarja, hogy az országában ugyanaz megtörténjen, mint Párizsban” – szögezte le.
Orbán döntését mindenki helyesli