Kedves magyar rendőrség! Önök megvertek engem

„Kedves magyar rendőrség!

Most kaptam meg a levelüket, melyben közlik, megszüntették az ügyemben indított eljárást és vizsgálatot. Már több mint három hónap telt el azóta, hogy találkoztunk a határon Horgosnál, Szerbiában. Fejbe ütöttek, megbilincseltek, majd bevittek a szegedi rendőrállomásra. Önök azzal vádoltak meg engem, hogy rátámadtam az egyik rendőrükre, és illegálisan léptem át a határt. Most pedig azt írják, ezek egyike sem történt meg, és »véletlenül« léptem be az önök országába.

Szeptember 16-án a horgosi-röszkei határátkelőnél önök összecsaptak a migránsokkal, akik Magyarországra akartak jutni. Önök ok nélkül léptek fel erőszakosan, ütötték a férfiakat ugyanúgy, mint a nőket és a gyerekeket. Sőt: önök rátámadtak az eseményről tudósító külföldi újságírókra is.

Az a benyomásom, hogy önöknek vagy fogalmuk sincs arról, mi történt valójában, vagy nem is akarják megtudni.

1. Az egyik rendőrüket egy migráns provokálta, aki ezért megpróbálta elkapni őt, de nem sikerült. Egy másik rendőr követte őt, majd még újabbak és újabbak. Végül önök mind feléjük rohantak (ez megvan nekünk lefilmezve). Kaotikusnak tűnt az egész, nem pedig szervezettnek. Hirtelen önök közül néhányan gumibotozni kezdték az újságírókat.

2. Egy mikrofon volt a bal kezemben. Az operatőröm közvetlenül mellettem állt. Önök tudták, hogy egy tévécsatornától vagyunk, de ezt figyelmen kívül hagyták és megvertek engem.

3. Folyt belőlem a vér és le voltam sokkolva. Láthatnak engem a fotón, amit Warren Richardson készített. Emlékeznek rá? Ő az az ausztrál fotós, akit önök közül néhányan megvertek, majd velem és egy szlovák újságíróval együtt letartóztattak.

4. A kollégáik láttak el. Megmutattam nekik az útlevelemet és a sajtóigazolványomat, és elmagyaráztam, mi történt. Egészen együttérzőnek tűntek. Azt hittem, segítenek nekem visszajutni a határ szerb oldalára, hogy megtaláljam az operatőrömet. Ehelyett megbilincseltek és átkényszerítettek Magyarországra.

5. Azzal vádoltak, hogy megütöttem egy magyar rendőrt.

6. Órákat töltöttem egy szegedi kórházban. Tényleg három felfegyverzett rendőrt küldtek oda, hogy őrizzenek engem?

7. A szegedi rendőrállomáson láthattam, önök hogyan bántak a menekültekkel. Önök megalázták őket. Emlékszem egy öregemberre, cipő nélkül, megbilincselve, elcsigázva, amint egy zsúfolt szobában áll és éppen átvizsgálják a táskáját. Miért kellett mindannyiunk elé tárni az ő alsónadrágját és más személyes holmijait, és végighallgatnunk az ő kikérdezését?

8. Önök nem hagyták, hogy kapcsolatba lépjek a lengyel nagykövetséggel. A lengyel főkonzult pedig, aki végül mégiscsak értesült a velem történtekről, több mint két órán keresztül váratták, mire beszélhetett az önök kollégájával. Ilyesmi korábban soha nem történt.

9. Annak ellenére, hogy az egyik rendőrük azt mondta nekem, engem Magyarországon vettek őrizetbe, nem pedig Európában, szeretném kiemelni: Magyarország az Európai Unió tagja 2004 óta és emiatt továbbra is kötelessége betartani az európai törvényeket és normákat.

10. Több órán keresztül fogva tartottak. De elfelejtették elvenni a telefonomat. Sikerült kapcsolatba lépnem a munkahelyemmel és megírni Twitteren, hogy mi történik velem.

11. A kihallgatásom két órán át tartott. Önöket törvény kötelezte rá, hogy adjanak belőle (a kihallgatási jegyzőkönyvből) nekem egy másolatot, de ezt nem tették meg. Most pedig azt állítják a levelükben, hogy én azt mondtam, »véletlenül« léptem át a magyar határt. Ez nem igaz. Én ilyet nem mondtam. Sőt, eleve az önök emberei kényszerítettek, hogy belépjek Magyarországra.

Szeretném azt hinni, hogy a levelük tudáshiányról árulkodik, nem pedig rosszindulatról és arról, hogy megkísérelnek elmenekülni a törvénytelen akció felelőssége elől.

Tisztelettel,
Jacek Tacik”