Az internet sötét oldala is velünk marad – interjú Jamie Bartlett radikalizmuskutatóval

A budapesti Európa Pont rendezvényén adott elő Jamie Bartlett radikalizmuskutató decemberben. Az előadásról szóló tudósításunkat itt olvashatják. Bartlett a Mandinernek adott interjújában az internet előnyeiről és szükségszerű sötét oldaláról, valamint az internetes megfigyelésről és a terroristák online jelenlétéről beszélt.

Azonnal eszünkbe jut Edward Snowden neve, ha szóba kerül a tömegkommunikációs eszközeink megfigyelése. Egyetért az NSA  volt munkatársával abban, hogy a csoportos megfigyelés és adatgyűjtés nem járul hozzá érdemben a terrorakciók megelőzéséhez?

Ha az a kérdés, hogy alkalmas-e a rendszer arra, hogy egyes bűnözőket megállítsunk, akkor egyetértek Snowdennel, ebben nem segít a globális adatgyűjtés. Ám a CIA nem egyszerűen arra használja az így nyert információkat, hogy egyéneket akadályozzon meg terrorcselekmények elkövetésében. A tömérdek adat tanulmányozásával a specialisták megpróbálják megérteni a terroristák által használt szisztémát. Rendszerük feltérképezésével igyekeznek előre jelezni a támadások valószínűsíthető helyét és idejét, hogy meghiúsíthassák az akciókat. Továbbá segítségükkel nyomon követik a merénylők eszközeinek, szándékainak változását. Ehhez hatalmas segítséget nyújt az összegyűjtött információtömeg. Tehát a rendszert nem egyének elfogására, hanem a terrorizmus mélyebb megértésére fejlesztették ki.

Az adatgyűjtéssel sérül a magánélethez való jogunk. Megéri?

Erről szólnak a viták, Snowden is ezt kritizálja. Azonban nincs kapásból jó vagy rossz válasz. A nyilvánosságnak kell eldöntenie, nagyobb biztonságban érzi-e magát az adatok ellenőrzése által vagy sem, ki van-e békülve a jelen helyzettel vagy nincs. Az emberek azonban csak akkor tudnak dönteni, meghatározni a szerintük szükséges felügyelet mértékét, ha birtokában vannak bizonyos információknak, ismerik, mi zajlik körülöttük. Ebben egyetértek Snowdennel: a nyilvánosságot tájékoztatni kell, hogy felelős döntés születhessen. Ám az is probléma lehet, ha túl sok mindent tudnak a civilek, hiszen amit ők tudnak, azzal a terroristák is tisztában vannak. Ellehetetlenítheti a titkosszolgálatok munkáját, ha a merénylők előtt világos, mire kell figyelniük, hogy a hatóságok ne akadhassanak a nyomukra.

Akkor nem lehet egy éles határt húzni, hogy eddig mehetnek el a hatóságok és nem tovább?

A digitális világban is joga van az embereknek a magánszférához, a kormánynak ugyanakkor joga van elolvasni az üzeneteinket, ha nyomós oka és törvényes alapja van rá. Az utóbbi azonban gyakran hiányzik. Újra kell tehát írnunk a törvényeket, amelyekben szabályok közé szorítjuk a digitális megfigyelést, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, mi az, amit megtehetnek a hatóságok.

A párizsi merénylők Skype-on tartották a kapcsolatot egymással. Olyan ellenőrizetlenül beszélhetnek a leghétköznapibb csatornákon is, hogy nincs szükségük titkosított fórumokra?

Nem minden terrorista használ profi eszközöket, ők is gyakran a legalapvetőbb csatornákon keresztül tartják a kapcsolatot. Ugyanakkor az elmúlt két-három évben egyre nehezebb ellenőrizni, hogy kivel mikor beszélnek. Nem azért, mert technológiai zsenikké váltak, hanem az alapvető fórumok lettek jóval biztonságosabbak, például a Skype, amit mi is használunk. Könnyen kezelhető, ám nehezen lehallgatható. Mi is ezért használjuk, meg persze a terroristák is. Így a hatóságok dolga lett nehezebb. E kettősséget részben a Snowden-botrány idézte elé, de nem hibáztatom őt ezért. Persze nem mindenki használ ilyen egyszerű fórumokat. Sokan nagyon óvatosak. Most nem csak a terroristákról, hanem az egyéb bűnözőkről, például kiberbűnözőkről, gyermekpornósokról is beszélek. Manapság hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a hatalom feladata nem csupán a terroristák megállítása. Amikor Snowden azt mondja, hogy eszközeink nem alkalmasak a terrorizmus megállítására, látnunk kell, hogy nem ez az egyetlen dolog, ami ellen küzdenünk kell.

A terrorszervezetek – így az Iszlám Állam is – mindinkább jelen vannak az online térben. Most még úgy tűnik, ők is inkább az egymásközti kommunikációra, valamint propagandára használják. Miért nem támadnak a virtuális térben is?

Nem tudjuk pontosan, hogy mit tesz az Iszlám Állam. Tapasztalataink szerint leginkább a magas minőségű propagandára és a megfélemlítésre épít. Azért terjesztik videóikat az interneten, hogy a felhasználóknak ezekkel a képekkel állandóan szembesülniük kelljen. Ez is a támadás egy fajtája. Azonban sajnos el tudom képzelni, hogy az elkövetkező években egyre több és látványosabb internetes terrorakcióval fogunk találkozni.

Hogyan tudunk ez ellen védekezni?

A titkosszolgálatok eszköztára meg fog változni. Új módszerekkel szerzik majd meg a szükséges információt. Úgy gondolom, sokkal inkább az egyes eszközöket fogják célzottan meghekkelni, mint az online hálózatot, hogy kiderítsék, ki kivel és miről beszél. Ugyanakkor nem hiszem, hogy meg tudjuk állítani az internetes terrort. Inkább hozzá kell szoknunk. Ha élvezni akarjuk az internet adta előnyöket, akkor el kell fogadnunk annak sötét oldalát is. Ahogy mi használjuk, úgy az Iszlám Állam és más bűnözők is használni fogják. Ez ellen nem tehetünk semmit. Együtt kell élnünk a jelenséggel, meg kell nyugodnunk. El kell hinnünk, hogy együtt tudunk élni vele, s nem fognak megölni minket.

(Kép forrása: Európa Pont)