Akkor nem lehet egy éles határt húzni, hogy eddig mehetnek el a hatóságok és nem tovább?
A digitális világban is joga van az embereknek a magánszférához, a kormánynak ugyanakkor joga van elolvasni az üzeneteinket, ha nyomós oka és törvényes alapja van rá. Az utóbbi azonban gyakran hiányzik. Újra kell tehát írnunk a törvényeket, amelyekben szabályok közé szorítjuk a digitális megfigyelést, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, mi az, amit megtehetnek a hatóságok.
A párizsi merénylők Skype-on tartották a kapcsolatot egymással. Olyan ellenőrizetlenül beszélhetnek a leghétköznapibb csatornákon is, hogy nincs szükségük titkosított fórumokra?
Nem minden terrorista használ profi eszközöket, ők is gyakran a legalapvetőbb csatornákon keresztül tartják a kapcsolatot. Ugyanakkor az elmúlt két-három évben egyre nehezebb ellenőrizni, hogy kivel mikor beszélnek. Nem azért, mert technológiai zsenikké váltak, hanem az alapvető fórumok lettek jóval biztonságosabbak, például a Skype, amit mi is használunk. Könnyen kezelhető, ám nehezen lehallgatható. Mi is ezért használjuk, meg persze a terroristák is. Így a hatóságok dolga lett nehezebb. E kettősséget részben a Snowden-botrány idézte elé, de nem hibáztatom őt ezért. Persze nem mindenki használ ilyen egyszerű fórumokat. Sokan nagyon óvatosak. Most nem csak a terroristákról, hanem az egyéb bűnözőkről, például kiberbűnözőkről, gyermekpornósokról is beszélek. Manapság hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a hatalom feladata nem csupán a terroristák megállítása. Amikor Snowden azt mondja, hogy eszközeink nem alkalmasak a terrorizmus megállítására, látnunk kell, hogy nem ez az egyetlen dolog, ami ellen küzdenünk kell.
A terrorszervezetek – így az Iszlám Állam is – mindinkább jelen vannak az online térben. Most még úgy tűnik, ők is inkább az egymásközti kommunikációra, valamint propagandára használják. Miért nem támadnak a virtuális térben is?