„- Nincs olyan szándéka, hogy valamelyikbe belépjen?
- Nincs az a párt, amelyikre azt tudnám mondani, hogy hiteles, erős és azt képviseli, amit én gondolok. De mindegyiket érdekli, hogy mit akarunk, és mindegyiknek szívesen elmondom az elképzeléseinket.
- A kormánypártokat is érdekli?
- Nem, velük nem tudtuk felvenni a kapcsolatot, az egyedüli találkozásom egy véletlen volt Szijjártó Péterrel. De valójában nem is a pártoktól várunk megoldást, a mi reményünk az, hogy a magyar társadalmat sikerül talpra állítani, és az emberek, a betegek kiharcolják maguknak a méltó egészségügyi ellátást. Az emberek a választásokon felhatalmazták a kormányt a magyar nép képviseletére, amit mi elfogadunk. De azt mondjuk, ha kell, akkor felnyitjuk a kormánytagok szemét, hogy ez mire kötelezi őket, mert a járulékfizető magyar kisembereknek jár a tisztességes ellátás. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatban azt mondom, én, mi nem állunk mögéjük, a mi molinónk mögé álljon be mindenki, mert ez hoz megoldást.
- A FESZ-ben talán épp az ehhez hasonló, radikális fellépés nem tetszett mindenkinek...
- Amikor radikalizmussal vádoltak, megkérdeztem, hogy érdemben hogyan szeretnének előre jutni, meddig akarnak még beszélgetni. Mit lehet a beszélgetéssel elérni? Ezt Kiss László elnök ugyanígy gondolta, az elnökség többi tagja viszont azt mondta: mi is ott akarunk lenni a tárgyalóasztalnál. Mert csak akkor érdemes ezt az utat választani, amikor érdemben van miről beszélni. Most, amikor nincs miről, akkor minek ezt erőltetni?”