Guardian: Eltitkolhatják a segélyszervezetek a szexuális zaklatásokat

A segélyszervezetek női dolgozói munkájuk során gyakran szembesülnek szexuális erőszakkal, zaklatással, melyet a munkaadóik a szőnyeg alá söpörnek – derült ki a  The Guardian által összegyűjtött személyes beszámolókból. A nők, aki megszólaltak a témában, a Guardiannek elmondták: a szervezetek nem képesek megóvni a nőket a szexuális zaklatásoktól, ha pedig az áldozatok beszélni kezdenek az esetről, gyakran bajkeverőknek bélyegzik őket.

A cikk szerint egy nőt menesztettek az atlantai Carter Központtól, miután megerőszakolta az egyik kollégája egy helyi civilszervezettől, mikor Dél-Szudánban dolgozott. „Senki nem kérdezte, hogy jól vagyok-e, szükségem van-e orvosi támogatásra. Sőt, miután többször is felszólaltam, hogy elmondjam, mi történt velem, valamint, hogy szervezet nem tesz eleget alapvető gondozási kötelezettségeinek az alkalmazottai felé, kirúgtak” – nyilatkozta az áldozat.

A californiai Headington Intézet, mely segélyszervezetek dolgozóinak nyújt pszichológiai támogatást, kutatásokat kezdett, hogy felmérjék a probléma mértékét. Alica Jones, az intézet helyettes igazgatója elmondta: „Az gondoljuk, hogy az emberek egy százaléka, vagy ennél több tapasztal szexuális erőszakot humanitárius foglalkozása alatt. Attól függetlenül, hogy a dolgozó nő vagy férfi, ez az eset, amitől mindenki fél, még ha nem is mondják ki. Ez a legrosszabb forgatókönyv, amit bárki el tud képzelni.”

Az elmúlt időben egyre több kezdeményezés indult, hogy pontosabb adatokat tudjanak meg a segélyszervezetek dolgozói ellen elkövetett szexuális erőszakok nagyságrendjéről. De ez nagyon nehéz feladat, mivel az áldozatok legtöbbször különböző okokból nem jelentik az esetet. „A szervezeten belüli támogatás hiánya és a visszaélésektől való félelem a legfőbb oka, hogy az dolgozók nem szólnak, ha szexuális zaklatás éri őket” – véli Megan Nobert, aki az év elején állt ki a nyilvánosság elé elé, hogy elmondja, hogyan kábította el és erőszakolta meg egy segélyszervezet dolgozója egy ENSZ-szerevezésű programon Dél-Szudánban.

Megan Nobert elmondta: „Amire leginkább szükségünk van, az a felismerés, hogy ez egy létező probléma. Muszáj beszélnünk róla, ez az első lépés afelé, hogy eltöröljük a megbélyegzést.”