Utalt arra, hogy a Magyar Szent István-rend Magyarország legmagasabb állami kitüntetése, amelyet olyanoknak adnak, akiknek a tehetsége, az akarata, az elszántsága változást hoz, akiknek az eredményei közösség- és nemzetformáló erővel bírnak. A kitüntettek felé fordulva azt mondta, nemzetünk kiválóságai ők, akik világraszólót alkotnak és akiknek szokásukká vált a siker.
Polgár Juditot méltatva azt mondta: megérzéseivel és jó döntéseivel sakkmesterek sokaságát hozta már zavarba és nagyon fiatalon állt a női világranglista élére. Később nem is elégedett meg a női mezőnnyel, az abszolút élvonalat vette célba, így a férfiak idővel megtanulták komolyan venni és tisztelni a tizen-, majd huszonéves magyar lányt. Sikerei a tehetség diadaláról szólnak: arról, hogy a kereteket szétrobbantó képesség nemre és korra való tekintet nélkül utat tör magának – fogalmazott Áder János.
A másik díjazottat, Eötvös Pétert méltatva arról beszélt, hogy a zeneszerző egész életében érezte maga mögött a hátszelet, a gazdag magyar zenei örökséget. Az államfő szerint Eötvös Péter tehetségében jól megfér egymással a régi tisztelete és az új iránti vágy, és olyan zenét alkot, amely nem akar megszökni az elmúlt évszázadok hatása alól, de mindenestől a mához szól. Áder János szerint Eötvös Péterrel – Liszt Ferenc és Bartók Béla után – ismét egy magyar szól európai hangon, lel visszhangra mindenütt és nyűgözi le kortársait. Bartók Béla és Kodály Zoltán örököse ő, aki az emberi érzések mélyére hatoló darabjaival meghódította a világ színpadait és koncerttermeit, mégis hazahúzta a szíve – fogalmazott az államfő.