Szocialista meghasonlás

„A puszta tény, hogy a fővárosi MSZP-frakció még támogatta a budapesti pályázatot, a parlamenti frakció pedig már ellene fordult, leplezhetetlen törésvonalat mutat a baloldali párton belül; hacsak a korábbi lelkes támogatók – többek közt a végül tartózkodó Kunhalmi Ágnes, Horváth Csaba volt főpolgármester-jelölt vagy Botka László szegedi polgármester – a mindenható pártfegyelem érdekében tényleg el nem tántorodtak lokálpatrióta meggyőződésüktől. Már-már elhittük, hogy kivételesen az ő hazafias pragmatizmusuk kerekedhet felül. A hirtelen sportpolitikussá előrukkolt mezőgazdász, Gőgös Zoltán mindenesetre frakciószónokként meglehetős tájékozatlanságot árult el a parlamenti vitában, többek között a görög államcsőddel példálózva: azt nem a statisztikahamisításnak meg a szociális túlköltekezésnek, hanem az athéni olimpiarendezésnek tulajdonítva. Ez a motívum rendre feltűnt a populista ellenzéki publicisztikákban is. Ugyanezt visszhangozta Tóbiás József, az álláshalmozó pártelnök és frakcióvezető is, aki szerint derék szocialistáink »egyetértenek azzal, hogy Magyarország rendezzen valamikor olimpiát, de nem akkor, amikor ennyi baja van az országnak«. Tóbiás szerint »ezer más témát« lehetne mondani, amiben szükség lenne összefogásra; példaként pedig az egészségügyi dolgozók béremelését említette. A kritizált javaslatban egyébként az is szerepelt, hogy az olimpia hasznát a honi egészségügyre kell fordítani; de idáig nem jutott el az olvasásban. Azon nem csodálkozom, hogy Gyurcsányéknak savanyú a szőlő – bár a híresen igazmondó exminiszterelnök már nyilván elfelejtette, hogy annak idején ő is ott volt az athéni olimpián, hogy személyesen dobálja fel a levegőbe az aranyérmes Nagy Tímeát, mielőtt a későbbi őszödi hős sürgősen hazarepült volna Medgyessyt megpuccsolni. Furcsa lehetett neki látni, amint a Fővárosi Közgyűlésben épp Nagy Tímea érvelt a honi olimpiarendezés mellett. (...)

Athénnal példálózni azért sem helytálló, mert itt nem lesznek gyomverte, elhagyatott objektumok. Az olimpiai terv teljes egészében Budapest olimpiától független közép- és hosszú távú fejlesztési terveihez igazodik, azokra épít: éppúgy rozsdaövezeteket rehabilitál, mint annak idején Sydney. Semmi sem épül fölöslegesen: a terv csak olyan állandó létesítményekkel számol, amelyek az olimpiától függetlenül rendelkezésre állnak 2024-ben, illetve amúgy is szükségesek. A kizárólag az olimpia lebonyolítását szolgáló építmények mindegyike ideiglenes, visszabontható lesz a fenntarthatóság jegyében.

A balliberális tudathasadás a budapesti világkiállítás húsz évvel ezelőtti visszamondását idézi, de ezúttal nem lehet takarózni a retrográd SZDSZ-szel: még a dialógusképtelen PM-nek is van egy Karácsony Gergelye, aki gyakorló polgármesterként el tud szakadni az idealista dogmáktól. Persze érthető: ha 2017 nyarára feszített tempóban mégiscsak elkészülnek a vizes világbajnokság létesítményei, és sikeresnek bizonyul a rendezés, az nagyot lendíthet Budapest esélyein az olimpia őszi odaítélésekor Limában. 2018-ban választások, 2020-ban futball Európa-bajnokság, négy évre rá olimpia: még a végén itt maradna Orbán Viktor húsz évig – gondolhatják. Ha magabiztosak volnának, úgy spekulálnának: majd megverik közben, s egy gyarapodó országot vesznek át tőle. Ám az eleve vereségre játszók azt kockáztatják, hogy kiesnek a selejtezőn, végleg beleragadva a »futottak még« kategóriába…”