Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Lehet viccelni különféle mémekkel a kormány bevándorlás-ügyben indított nemzeti konzultációján (van közöttük szellemes is), de a helyzet egyáltalán nem tréfás.
„Mindeközben már most túlzsúfoltak menekülttáboraink. Amelyekben – sajnos – a bevándorlók körében dúl az erőszak, a vandalizmus, a drogfogyasztás. A mémekkel vicceskedőktől, meg ezeket a politikai beszéd szintjére felemelő balliberálisoktól e helyről szívesen kérdezem: vajon befogadnának-e otthonukba egy-két, teszem azt, szomáliai férfiembert? Csak a sokszínűség és a multikulturalizmus jegyében. Ja, hogy nem? Akkor tán illene elhallgatni.
Mindenesetre a román cigányok nem tököltek sokat, megtalálták a rést a pajzson. Igaz, hogy őket az égvilágon senki sem üldözi, de gyorsan kihúznak Franciaországba (dákoromán elmélet a gyakorlatban), ellepik és összekoszolják koldustengereikkel Párizs történelmi kerületeit, olyannyira, hogy a »nagyonnyugatiliberálisszabadságjogos« Liberté, Égalité, Fraternité frankok 2000 eurót és repjegyet adnak nekik, hogy húzzanak villámgyorsan vissza oda, ahonnan jöttek. Bukarest külvárosába. Eltelik pár hónap és a román cigányoknak kedvük támad, és ismét elmennek megnézni a Diadalívet... És megint kapnak 2000 eurót, hogy pucoljanak a Montmartre-ról.
Ezt évente háromszor megcsinálják, az nettó 6000 euró. Ezt hívják ők franciázásnak.”