Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Nem is tudom, mi lenne a kóser, ha a tévében a meleg karakter feltűnése ELŐTT felvillanna egy VIGYÁZAT, BUZIK!-felirat, esetleg hangjelzés is kísérné a belépőt, mondjuk egy hajókürt?
„Azt sem értem, miért baj az, hogy a tévéműsorokban elfogadják a másságot, ahogy azt sem, hogy mit takar az »ömlenek« kifejezés, hiszen ha megnézem az eheti műsort, 130 csatornára levetítve, napi 18 órányi kontenttel, heti 7 napra számolva, és úgy kimatekozva, hogy egy óra = egy műsor, akkor 16 380 műsorról beszélünk, szóval ha ÖMLIK a melegtartalom, az ennek jó része kell hogy legyen, mondjuk napi 10 órában minimum, de persze erről szó sincs, a derék közíró sem sorolt fel tíz műsornál több példát.
A mindennapi életben megjelenő meleg karakterek és a nem beskatulyázható, sztereotípiáktól mentes melegek is problémát okoznak Szikszainak, nem beszélve az észrevétlenül behozott homoszexuálisokról. Nem is tudom, mi lenne a kóser, ha a tévében a meleg karakter feltűnése ELŐTT felvillanna egy VIGYÁZAT, BUZIK!-felirat, esetleg hangjelzés is kísérné a belépőt, mondjuk egy hajókürt? Vagy legyen egy bekarikázott B-betű a sarokban, hogy mindenki tudja, buzik vannak a tévében, tessék bemenekülni a pajtába/templomba/barlangba, és bezárni az ajtót szorosan? Legyen minden meleg karakter ruhájára varrva egy B-betű?
Az a legnagyobb baja Szikszainak, hogy írása alapján egyértelműen retteg a melegektől. Mintha valami veszedelem lenne, ami a jó keresztyén újságírókra és barátaikra fenekedik a sarokban, és csak azt várja, hogy egy óvatlan pillanatban lecsapjon rá, és megbuzizza, hogy aztán sírdogálhasson a sarokban egy Rob Halford-képet szorongatva. És az a legszörnyűbb, hogy ezt ő maga sem veszi észre.”