Miért van szarban a magyar baloldal, és mi köze ehhez Európának?

„Ma nagyjából az a helyzet, hogy azok a gyűjtőpártok, amelyek a szocializmus vagy a szociáldemokrácia égisze alatt kormányozhattak az utóbbi évtizedekben, több európai országban a végüket járják, ettől persze még elvegetálhatnak néhány évtizedig (a spanyol establishment álma például egy nagykoalíció német mintára), de ez nem változtat a tényen, hogy a király meztelen. (…)

Baloldali alternatívát Európában és Magyarországon egyaránt csak olyan erő hozhat létre, amely az elméleti megújulás, a szervezett érdekvédelmi mozgalmak és a képviselni kívánt »néppel« való közvetlenebb kapcsolat, illetve a demokratikus döntéshozatal megújítására törekszik – amíg ezek nem léteznek vagy papírlábakon tipegnek, nehéz lesz, ha nem lehetetlen, valódi, hiteles erőt felmutatni a jobboldal és a szélsőjobb ellen. Akadnak viszont olyan kísérletek, amelyek reményre adnak okot, a Szirizától a Podemos-on át a dél-kelet-európai mozgalmakig.

A helyzet innen nézve tragikus, nagyon mélyen vagyunk, és talán 70 éve nem volt ilyen közel, szinte kéznyújtásnyira a fasizmus. Ha onnan, nekünk is ugyanazt a harcot kell megvívnunk, mint »Európának« vagy a Nyugatnak, és a változás, itt-ott, úgy tűnik, elkezdődött.”