Igazi dalos pacsirta lett Magyar Péter a kamerák kereszttüzében (VIDEÓ)
Aztán hátat fordított és elsétált.
Politikai krimibe illő körülmények között, de teljesen törvényesen „szabadították ki” Tóásó Elődöt Bolíviából a magyar külügy segítségével. Nem volt titkosszolgálati akció, noha komoly szervezést és titkolózást igényelt a lépés. Hogy miért, arról a Tóásó Előddel utazó, a menekítést szervező Lukács Csaba, a Magyar Nemzet és a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa számolt be a Mandinernek Frankfurtból, a budapesti gép felszállása előtti percekben.
Hol vannak éppen?
Frankfurtban. Nemsokára felszállunk. Úgy másfél óra múlva otthon is leszünk Budapesten.
Milyen technikai segítséget kaptak a magyar külügytől, s valódi kimenekítés volt-e, ahogy Tóásó Előd elhagyta Bolíviát?
A magyar külügy útlevelet adott Elődnek. Minden magyar állampolgárnak joga van két útlevélhez, nekem is kettő van. Erre apellálva kértük a külügyet, hogy adjon egy okmányt, a bolíviaiak ugyanis bizonyítékként zárolták Előd útlevelét és nem adták vissza neki. Az argentin nagykövetségünk tehát kiállított neki egy egyszeri hazautazásra jogosító útlevelet.
Akkor mi ebben a kimenekítés?
Bolíviában komolyan veszik a túltartózkodást. Napi két dollár. Elődnek tehát több ezer dollárt kellett volna kifizetnie.
Túltartózkodás? Akkor is, ha az ember börtönben van?
Akkor is, ha börtönben van. Számos törvényt nem tartott be a kormány, s úgy éreztük, hogy a kiutazását sem szeretnék, ezért igényelt különleges szervezést, hogy kijusson az országból.
Ezek szerint viszont nem sértettek törvényt.
Nem. A szeretetszolgálat semmilyen törvénytelenséget nem követett el. Annyit tettünk, hogy már tavaly januárban lejártuk az összes szóba jöhető határátkelőt. A legkevésbé forgalmasnak és ellenőrzöttnek a 4650 méter magasan lévő Chungara-határátkelőt találtuk Chile felé, de ott rendesen, okmányokkal jöttünk át.
Azzal az útlevéllel ezek szerint elvileg La Paz-ban is felszállhatott volna egy gépre Tóásó Előd.
Igen, de a La Paz-i repteret nem mertük megkockáztatni, hiszen ott ismerték jól. Hetente felültették ott a gépre és vitték Santa Cruzba. Hoztunk olyan biztonsági intézkedéseket is, hogy ne tudja a bolíviai kormány, hogy Előd el fog jönni. Fontos volt, hogy ne tudjanak lépni.
Miért?
Előd februárban aláírt egy megállapodást a kormánnyal. Az után, hogy szabadon engedték, mert letöltötte a büntetését, vállalta, hogy 30-90 napig még marad az országban, hogy a jogi ügyeket rendezze a kormánnyal. Ki nem mondva arról szólt ez, hogy ha lemond a nemzetközi perről, cserébe kaphat valamit. Három hete viszont már nem is találkoztak vele. Nem akartuk kivárni, hogy mondjuk újra bedurvuljanak. Olyan országban, ahol bármit lehet, benne van a levegőben, hogy előállnak mondjuk egy újabb váddal és őrizetbe veszik. Ennek a kormánynak a válaszai teljesen kiszámíthatatlanok voltak végig, rengeteg jogsértést elkövettek Előddel szemben. Az elmúlt két hónapban minden tárgyalás úgy kezdődött a bolíviai kormánnyal, hogy „Na, akkor visszavontad-e a pert?”. Előd megkérdezte erre, hogy jó, de egyezzünk meg, hogy miért vonjam vissza. Erre meg rendre az volt a válasz, hogy arról majd holnap.
Tóásó Elődék 4650 méter tengerszint feletti magasságon örülnek a szabadságnak (Fotó: Lukács Csaba)
Így viszont, hogy sikerült hazajönnie, a per nyilván folytatódik. Azt várják tőle, hogy kimondják: Előd nem követte el azt, amit a vádalkuban elismert?
Az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság az egész vádalkut megsemmisítheti, megítélhet nagyon komoly kártérítést Elődnek és kimondhatja azt is, hogy az emberi jogait nagyon durván megsértették. A gond az, hogy ez a bíróság még lassabban dolgozik, mint Strasbourg. Három vagy négy éve bent van már a beadvány, de az érdemi tárgyalás még várat magára. Volt egy pillanat, amikor La Pazba megérkeztek a bírósági bírák, átnézték a peranyagokat, de nem találkoztak senkivel, Előddel sem, a kormánnyal sem, hogy függetlenek tudjanak maradni.
A Tóásót kijuttató Baptista Szeretetszolgálat egyébként ebben esetben egy személyben önt jelenti?
Nem. Itt van velünk Szilágyi Béla, a szolgálat igazgatója.
Újságíróként ismert főleg. Hivatalosan is tagja a szeretetszolgálatnak?
Igen. Félállásban ott dolgozom, habár nem veszem fel a fizetésemet.
Ebben az esetben azért látszik, hogy van másodfunkciója az efféle szolgálatoknak. Majdhogynem titkosszolgálati.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy amikor mész a parton és egy fuldoklóra leszel figyelmes, nem azon kezdesz lamentálni, hogy pontosan mi a jogi helyzet, a folyónak az a szakasza milyen fennhatóság alá tartozik, és így tovább. Kihúzod a vízből. Ezt tettük mi is.
Perceken belül megérkeznek Budapestre. Előd lesz most a nemzeti hős, aki memoárt ír és bulvárműsorokban szerepel?
Nem. Nagyon nehezen lehetett meggyőzni, hogy legalább egy sajtótájékoztatót vállaljon. Nem lesz Mokka, nem lesz Hajdú Péter.