Az alapjövedelmet szánja csodafegyvernek a baloldal

A feltétel nélküli alapjövedelem lehet a megújuló baloldal számára A Vízió, amit felajánlhatnak a magyar társadalomnak – hangzott el már többször – például a Repulikon Intézet közelmúltbeli konferenciáján is – a Párbeszéd Magyarországért (PM) politikusainak részéről. Ennek a víziónak pénteken egy egész konferenciát szentelt a PM pártalapítványa, a Megújuló Magyarországért Alapítvány, ahol bemutatták a koncepció vitairatát. És hogy senki ne vádolhassa őket körútonbeli értelmiskedéssel, a rendezvényt nem is akárhol, hanem a Kispesti Munkásotthon Művelődési Házban tartották. Az újbaloldal konferenciáján egyébként a PM politikusain és meghívott vendégein kívül a közönség soraiban felbukkant mások mellett a „régi baloldal” két emblematikus figurája, Bauer Tamás és Lendvai Ildikó is.

A rendezvényt Scheiring Gábor, a Megújuló Magyarországért Alapítvány (MMAA) elnöke nyitotta meg, aki szerint ugyan az időközi választások azt mutatják, hogy egyre többen ábrándulnak ki a kormánypártokból, de ettől függetlenül a baloldal még „identitásválságban” van. Mint fogalmazott: „fel kell forgatni az ellenzéki politizálást”, bátornak kell lenni és adni kell egy jövőképet, ami szakít a jelenlegi, „mindenki annyit ér, amennyije van” felfogással. És itt jön a képbe a feltétel nélküli alapjövedelem, ami Scheiring szerint igenis az a bizonyos jövőkép lehet. Ez a kezdeményes szerinte esélyt adhat arra, hogy mindenki lába alatt biztos talaj legyen, és senkinek se kelljen a teljes létbizonytalanságtól tartania, ne legyen senki másodrendű állampolgár. Úgy fogalmazott: az „aki nem dolgozik, az ne is egyék” politikája helyett a „mindenki ehessen, hogy dolgozhasson vagy tanulhasson” politikájára van szükség.

A PM alapjövedelem koncepciója a 25-50-75-100 elosztásra épít: elképzelésük szerint havi 25 ezer forint járna minden 18 éven aluli gyermek után; 50 ezer forintot kapna minden 18 évnél idősebb inaktív, illetve álláskereső; a várandós édesanyáknak 75 ezer forintos juttatás járna; míg a munkavállalók esetében biztosítanák, hogy 100 ezer forintnál kevesebbet senki se vihessen haza, vagyis ennyi lenne a nettó minimálbér. Utóbbit ugyan nem az alapjövedelem keretén belül, de az MSZP is jó ideje szorgalmazza már. A feltétel nélküli alapjövedelem egyébként – mint elhangzott – egyszerűsítené is a szociális rendszert, hiszen kiváltaná a jelenlegi juttatások egy jelentős részét. A meghatározott összegeknél kisebb járandóságok esetében teljesen, az annál nagyobbak esetében pedig részlegesen.

Alapjövedelem, de miből?

A konferencia fura rendezési elve volt, hogy előbb hangzott el a koncepció kritikája, mint hogy magát a koncepciót részletesen bemutatták volna. Utóbbit egyébként Tordai Bence, az MMAA ügyvezető alelnöke tette meg a szünet után, a második blokk nyitányaként, de addigra már alig akadt olyan fontos információ, ami ne hangzott volna el korábban, például Surányi György közgazdász előadásában, aki több kritikát is megfogalmazott a vitairatban foglaltakkal kapcsolatosan.

Surányi szerint maga az alapjövedelem minden tisztességes ember számára támogatható elképzelés, hiszen azonnal közel felére csökkentené a mélyszegénységben illetve nagyjából negyedével a létminimum alatt élők arányát – ami szerinte történelmi léptékű változás lenne –, a PM ezzel kapcsolatos koncepcióját azonban nem mindenhol találta megalapozottnak. A bevételi oldallal például több problémája is akadt. A vitairat szerint az alapjövedelemhez szükséges pénzt hat irányból teremtenék elő: ahogy már írtuk, egyrészt megszüntetnék az alapjövedelemnél kisebb összegű szociális ellátásokat; emellett „igazságos” adórendszert vezetnének be; illetve számolnak a makrogazdasági hatásokkal; a „pazarlás-ellenes fordulatból”, a „progresszív gazdasági fordulatból” és a „korrupció-ellenes fordulatból” származó plusz bevételekkel. Surányi úgy véli, hogy az ezek alapján előirányzott bevételek túl optimisták.

„Igazságos adórendszer nincs” – fogalmazott a közgazdász, aki közgazdászként  károsnak tartja az egykulcsos adót, ehelyett a progresszív adót támogatja. Ugyanakkor szerinte a kulcsokat úgy kell meghatározni, hogy azok ne ösztönözzék arra a tehetőseket, hogy külföldre vigyék a pénzüket. Surányi kétségesnek tartja azt is, hogy pusztán az alapjövedelem makrogazdasági hatásaiból közel 200 milliárd forintnyi plusz bevétel származhatna. A „progresszív gazdasági fordulat” kapcsán kritizálta a bankadót és úgy általában a szektorális adókat, amik szerinte ártanak a befektetéseknek és beruházásoknak. Surányi megjegyezte azt is: az addig rendben van, hogy az állami tulajdonvagyon értékesítéséből 65 milliárd forinttal számolnak, „de egy zongorát csak egyszer lehet eladni”, az alapjövedelmet viszont elvileg minden évben szeretnék folyósítani.

Surányi nem értett egyet azzal sem, hogy a közmunkát mindenestül kidobná a koncepció. Szerinte ugyanis sok olyan képzetlen személy van, akik a versenyszférában nem tudnak elhelyezkedni, de akarnak dolgozni. Nekik igenis jó a közmunka – persze azzal egyetért, hogy nekik is meg kellene kapniuk a minimálbért. A közgazdász a „korrupció-ellenes fordulatból” remélt 175 milliárdos bevételről pedig azt mondta: nincsenek illúziói, szerinte ha ez „nagyon jól megy”, akkor is maximum ennek a felével lehet számolni. Szerinte nagyjából 300-400 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy megvalósítható legyen a feltétel nélküli alapjövedelem.

Az egykori jegybankelnök a bevételi oldalon túl is fogalmazott meg kritikákat az alapjövedelemmel kapcsolatosan. Jellemzően annak általános mivoltával nem értett egyet: például azzal, hogy az 50 ezer forintos juttatást minden felsőoktatásban tanuló megkapná, miközben egyetemre jelentős részben a társadalom felső két tizedéből származó fiatalok járnak, tehát szerinte ezt így önmagában nem lenne jó bevezetni. Szintén kiemelte még az őstermelőket és a vállalkozókat: mindkét csoport esetében lát problémákat amiatt, hogy mindenkinek járna az alapjövedelem. Előbbiek esetében amiatt, mert szinte semmilyen adót nem fizetnek – ha emellé még plusz pénzt is kapnának, az szerinte kontraproduktív lenne. Megfontolandónak tartja azt is, hogy a „zuglói alapjövedelmi modellhez” hasonlóan az általános alapjövedelem esetében is legyen valamiféle együttműködési kötelezettség a juttatásért cserébe. Surányi felhívta a figyelmet arra: nagyon jó, hogy a zöld baloldal támogatja az alapjövedelem elképzelését, de el kell érni, hogy más nézetűek, és a társadalom tagjai is mellé álljanak.

Merre tovább, baloldal?

Surányi kritikus előadása után Karácsony Gergely PM-társelnök, Babarczy Eszter esszéista és Tamás Gáspár Miklós filozófus ült egy asztalhoz: az örök témát, a baloldal jövőjének kérdéséről folytatott eszmecserét Papp Réka Kinga moderálta. Első körben a „régi baloldali pártokhoz” való viszonyt járták körbe. Karácsony Gergelytől megtudhattuk, hogy tavaly tavasszal már ült ugyanezen a színpadon az Összefogás kampányzáró rendezvényén, de nem érezte jól magát, viszont ha újra csinálhatna mindent, ugyanúgy belemenne a választási együttműködésbe. Szerinte Magyarországot a Titanichoz lehetne hasonlítani, ami még nem döntötte el, hogy jobbra vagy balra kerüli-e meg a jéghegyet. A baloldal kapcsán kifejtette: le kell folytatni a vitákat, az alapjövedelem lehet egy új ajánlat, és „a régi baloldalt is meg kell fertőzni az újbaloldali gondolatokkal”, mivel szerinte olyan verzió nincs, hogy a régi baloldali pártok nélkül kormányra lehessen kerülni.

Babarczy Eszter szerint „krónikus közösséghiány” jellemzi a magyar társadalmat, amire a Fidesz és a szélsőjobb adott választ, amit ő ugyan nem kedvel, de akkor is adtak választ. Most úgy véli, az alapjövedelem koncepciója teremthet közösséget, hiszen egy új társadalmi szerződést ajánl azzal, hogy biztosítja: senki sem eshet ki a közösségből. Fontosnak nevezte, hogy az alapjövedelem mindenkinek járna, így kevésbé érvényesülne az újraelosztás miatt az állami hatalom az emberek felett.

Tamás Gáspár Miklós a régi baloldal pártjainál nem lát gondolatokat, „nem létező gondolatokkal pedig nehéz vitatkozni” – fogalmazott. Szerinte ezek a formációk belső félelmükből adódóan csak az ügyek vitelére, adminisztrációra képesek, offenzívára nem. TGM szerint a társadalom átalakítása nélkül reménytelen kihúzni az ország szekerét a sárból. Valakinek, mondjuk egy kispártnak, mint a PM fel kell vállalnia, hogy kimondja: „most már elég, kezdjük újra”. Az alapjövedelemről azt mondta: az alkalmas lehet arra, hogy a nagyobb állami újraelosztás hívei és a liberálisabb állam mellett állók is elfogadják.

Annak kapcsán, hogy ki szerint mi hiányzik a baloldalból, Babarczy Eszter a „hihetőséget” említette. Karácsony Gergely szerint a pártokon túl érdemes arra is kitérni, hogy az emberek közötti bizalom milyen szinten áll. Kitért arra is: Horn Gyulával jelent meg a baloldalon az a felfogás, ami tagadt a politikát, helyette a szakértelmet és a modernizációt állította középpontba. Később viszont a jobboldal és a Fidesz elkezdett politizálni. Szerinte a baloldalon egyedül Gyurcsány Ferenc volt az, aki megpróbált valamiféle ideológiai alapot kreálni, „de miközben át akarta vinni a baloldalt az úton, elütötte egy kamion”. Szerinte szükség van vízióra, mert „gondolat nélkül nem fog menni”. Az emberek politikához való viszonyát pedig meg kell változtatni, őket is be kell vonni a döntésekbe – mondta. Azzal mindenki egyetértett, hogy erősíteni kell az emberek közötti bizalmat.

Van, aki szerint túl konzervatív a koncepció

A szünet után Ferge Zsuzsa szociológus, Misetics Bálint aktivista, Pogátsa Zoltán közgazdász és Bánfalvi István, a LÉT Munkacsoport vezetője beszélgetett az alapjövedelemről. Ferge Zsuzsa megszólalását egy igen határozott állítással kezdte. Azt mondta: „alapjövedelem nélkül sem az ország, sem a világ nem fog előre menni”. Szerinte ez az intézmény alapjában változtatná meg a hatalmi viszonyokat az állam és az emberek között. A zuglói alapjövedelem-modellt jó példának tartja, ugyanakkor Surányihoz hasonlóan ő sem tartja jó ötletnek a közmunka teljes elvetését. Kitért arra is: a három- vagy többgyermekesek esetében a családi adókedvezmény kiesését az alapjövedelem nem pótolja. Szerinte érdemes lenne külön végigszámolni a javaslatot a gyermekesek és a gyermektelenek esetében.

Misetics Bálint formai és tartalmi kifogásokat is megfogalmazott a vitairattal kapcsolatosan. Egyebek mellett kevesellte benne a számokat és a hivatkozásokat, szerinte ez így nem egy szakpolitikai tanulmány. Az sem tetszett neki, hogy nem őszinte a kiadvány, nem mondja ki, hogy a gazdagabb rétegek igenis rosszabbul járnának ezzel a koncepcióval. Misetics szerint érdemes lenne azt is végiggondolni, hogy a javaslat nem hat-e a nők munkavállalása ellen. Egy ponton megjegyezést tett arra is, hogy a kiadvány „heteronormatívra” sikeredett. És valóban: ha csak a vitairatban szereplő fotók és ábrák alapján tájékozódnánk, akkor úgy tűnne, hogy a PM teljes mértékig magáévá tette a FIDESZ-KDNP családfelfogását.

Pogátsa Zoltán arról beszélt: a szociálpolitikai rendszert úgy kell megalkotni, hogy legyen egy alsó része, ami biztonságot ad – ez lehet az alapjövedelem. A felső résznek viszont motiválnia kell: szerinte ez úgy érhető el, ha a minimálbér kellő távolságra van az alapjövedelemtől. Hozzátette: ma Magyarországon ez nincs így. A közgazdász szerint a PM alapjövedelemről szóló koncepciója „nagyon konzervatív és félénk” anyag, mivel Surányival ellentétben ő úgy véli, hogy a bevételi oldalon még jócskán lehet plusz forrásokat találni, például az offshore vagyonokból.

A korábban már saját alapjövedelem koncepcióval előálló LÉT Munkacsoport vezetője, Bánfalvi István leszögezte: az alapjövedelem más pártoknál is megjelent már korábban, például szerepelt az SZDSZ alapító kék könyvében, benne volt az LMP programjában is, célul tűzte ki a Magyarországi Cigány Párt, de még az MSZP-s Deák Kör is felszólalt már mellette. Bánfalvi szerint az alapjövedelem akkor lehet sikeres, ha a lehető legtöbb társadalmi csoport kiáll mellette a keresztény-humanistától kezdve a moderált liberálisokon át a régi és az új baloldalig.

Hogy fel lehet-e számolni teljesen a szegénységet, arra különbözőképp reagáltak a beszélgetők. Ferge Zsuzsanna szerint nem, de törekedni kell rá. Szerinte ez generációs ügy, és mindenképpen szükséges hozzá, hogy a szociális jogokat alkotmányos védelemmel erősítsék meg. Misetics szerint fel lehet, de át kell alakítani hozzá az újraelosztást. Pogátsa Zoltán szerint az legyen a cél, hogy senki nem éljen a létminimum alatt. Erre jó lehet az alapjövedelem, de szükség van a bérek, azon belül is a minimálbér emelésére; illetve arra is, hogy megerősítsék a szakszervezeteket. Bánfalvi szerint az alapjövedelem négy dolgot okozna: megszüntetné az anyagi nincstelenséget; megfelezné a szegények számát; alulról felfelé csukná a jövedelmi ollót és mindenki hozzáférhetne általa az ingyenes egészségügyi ellátáshoz. Szerinte felelős gazdaságpolitika és kompromisszumok mellett megvalósítható a feltétel nélküli alapjövedelem, így a kérdés csak az: „Mire várunk?”

*

Fotó: Megújuló Magyarországért Alapítvány