Wer die Wahl hat

Jókedvű társaság telepszik az étterem asztalához, élénken folyik a beszélgetés. Megjelenik a pincér, kiosztja az étlapokat – és a beszélgetés megszakad. Feladat van. Az emberek az étlapjukba merülve próbálják eldönteni, mit rendeljenek. Valaki végre dönt, diktálja, két másik, étlapját összecsapva lelkesen csatlakozik: nekem is azt hozza. Felszabadultan indul újra a beszélgetés: egy ideig most nem kell dönteni.

„Wer die Wahl hat, hat die Qual” – akié a választás, azé a gyötrelem, szól a német közmondás. Igaza van. Dönteni, a döntéssel felelősséget vállalni, a következményeket viselni szükséges, de nem jó. Illetve az esetek legtöbbjében nem is szükséges. A modern világ szükségtelen döntések tömegét árasztja az emberekre. Az eredmény növekvő frusztráció.

Kevés frusztrálóbb van egy kisgyerek számára, mint ha beengedik egy játékboltba, és azt mondják neki, bármit megkaphat, de csak egyet választhat. Felnőttként az ember megtanulja kezelni az ilyen szituációkat, de a frusztráció valójában végigkíséri az életünket. Vannak, akik reggelente szívesen elidőznek a szekrény előtt, azt mérlegelve, hogy mit vegyenek fel aznap. A legtöbb ember számára azonban ez a nap első frusztrációja. Melyik legyen a sok pulóver, póló, blúz, ing közül? Wer die Wahl hat, hat die Qual – pedig ennek a döntésnek tulajdonképpen nincs semmi jelentősége.

A bőség jó dolog, de frusztráló is egyben. Állandó döntésre kényszerít. Kutatások igazolják, hogy ha egy élelmiszerbolt polcán csupán háromféle lekvár található, többet vásárolnak belőle, mint ha tizenötféle volna ott – a túl széles skálájú döntési helyzet a vevők egy részét arra készteti, hogy nem-vásárlással kerüljék el a választás okozta frusztrációt.

A reklámok azonban nem segítenek abban, hogy sikerüljön elkerülni a döntést. Ellenkezőleg: egyre azt sugallják, hogy a mosópor, vécé-öblítő, intimbetét, pelenka választásának jelentősége van. Fontos és jó döntést hoztál, amikor minket választottál – súgja, mondja, üvölti a reklám, pedig gyakorlatilag mindegy, melyiket viszed haza. Ám döntési kapacitásod egy részét elhasználták, cserébe hagyva a frusztrációt, hogy talán mégis a másik reklámnak van igaza.

A társadalomtudomány ezt a kis döntések záporozásának nevezi, és ismeri a következményeit is: lelki kimerültség, fásultság, a problémakezelő képesség romlása, megromló családi és baráti viszonyok.

Minél több szabadság, annál jobb? Ugyan már! Az emberi élet ezerszer bonyolultabb annál, mintsem hogy egyedül a szabadság elvének lehetne alárendelni.