A luxembourgi uniós bíróság ugyanakkor gyakorlatilag azt állapította meg, hogy azon túlmenően, hogy a petíciós bizottság elfogadta a petíciót, az már nem tartozik a bírák ellenőrzési hatáskörébe, hogy a testület mit kezd a beadvánnyal. Ha Lomnici nem nyújthatta volna be petícióját, azzal csorbultak volna a jogai, ám miután a szakbizottság azt elfogadta, az EP „teljes körű, politikai természetű mérlegelési jogkörrel rendelkezik”, hogy milyen intézkedéseket hoz az ügyben.
A bírák azt is megállapítják, hogy a petíciós bizottság nem hozhat más uniós intézményeket vagy a parlament más szerveit kötelező határozatokat, továbbá fellépési eszközei politikai természetűek, és nem kötelező érvényűek. Ezen túlmenően a bizottságot arra sem kötelezi semmi, hogy egy petíciót elfogadjon, s ha mégis, akkor a kérdésben a beadvány benyújtójának kedvező, jogi helyzetét módosító döntést hozzon.
Kitér a végzés arra is, hogy a bizottság jelentést vagy állásfoglalási indítványt készíthet az EP számára, illetve véleményt vagy ajánlást fogalmazhat meg, de ezek formájuk és természetük miatt nem minősülnek joghatások kiváltására alkalmas aktusoknak. „Nem tartalmaznak ugyanis semmilyen kötelezettséget címzettjeik számára” – áll a végzésben, amely szerint így az, hogy a petíciós bizottság lezárta a petíciót, nem változtat lényegesen Lomnici jogi helyzetén, „mivel a petíciós eljárás nem teszi lehetővé a petíció érdeméről jogilag kötelező módon történő határozathozatalt”.