A végzésből kiderül, hogy a szakbizottság csak a kereset benyújtása után egy hónappal küldött írásos értesítést és indoklást Lomnicinek, ez viszont még nem jelenti azt, hogy a döntés szabályosan születetett.
A luxembourgi uniós bíróság ugyanakkor gyakorlatilag azt állapította meg, hogy azon túlmenően, hogy a petíciós bizottság elfogadta a petíciót, az már nem tartozik a bírák ellenőrzési hatáskörébe, hogy a testület mit kezd a beadvánnyal. Ha Lomnici nem nyújthatta volna be petícióját, azzal csorbultak volna a jogai, ám miután a szakbizottság azt elfogadta, az EP „teljes körű, politikai természetű mérlegelési jogkörrel rendelkezik”, hogy milyen intézkedéseket hoz az ügyben.
A bírák azt is megállapítják, hogy a petíciós bizottság nem hozhat más uniós intézményeket vagy a parlament más szerveit kötelező határozatokat, továbbá fellépési eszközei politikai természetűek, és nem kötelező érvényűek. Ezen túlmenően a bizottságot arra sem kötelezi semmi, hogy egy petíciót elfogadjon, s ha mégis, akkor a kérdésben a beadvány benyújtójának kedvező, jogi helyzetét módosító döntést hozzon.