Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Nem az a probléma, hogy milliónyi honfitársunk éhezik, s az sem, hogy ismét nőtt az analfabetizmus. A lényeg a bután bámulható villogás.
„Visszatérve az alapesetre, nézzük a címben citált műsor (esetleges) megszűnését. Szerintem nem ez az agyrém – hanem az, hogy ezt milliók tartják agyrémnek. A csöndes kisebbséggel társulva, magam is úgy vélem, végtelenül hajmeresztő, hogy népes csoportoknak nem az a napi nyűgük, hogy a saját szomszédságukban kókusznak álcázott ürülékgolyókkal etetnek gyerekeket, vagy hatszázezer csöppségnek nem jut elegendő napi betevő. Nem az a probléma, hogy milliónyi honfitársunk éhezik, s az sem, hogy ismét nőtt az analfabetizmus. A lényeg a bután bámulható villogás.
Hajmeresztő, de e szellemi ködben élő társadalmi réteget a költött »hősök« sorsa érezhetően jobban izgatja, mint a saját élete, s rögvest vérre vágyik, ha a mesét elveszik tőle. Igaz ugyan, hogy közben a saját napjai észrevétlenül múlnak el, de mindez bakfitty ahhoz képest, ami Rózsival vagy Sanyival történik a dobozban.”