Visszavisszük a helyére! – A DK megindította a Horn Gyula táblájával kapcsolatos háborút
Visszaviszik a „helyére”.
A május 14-től július 9-ig naponta jelentkező Menetrend – 1944 c. blog a vidéki magyar zsidóság deportálásának történetét követi nyomon napról-napra.
„A május 14-től július 9-ig naponta jelentkező Menetrend - 1944 c. blog a vidéki magyar zsidóság deportálásának történetét követi nyomon napról-napra, azon az 57 napon keresztül, amelynek során 1944. május 14-e és július 9-e között a korábban már városi vagy városszéli gettókba, csillagos házakba, téglagyárakban, állattenyésztő telepeken, erdőszélen alkalmilag felállított gyűjtőtáborokba összeterelt 437 000 embert vagonokra rakták, és összesen 147 szerelvénnyel a Német Birodalom területén lévő haláltáborokba szállították. Túlnyomó többségüket egyenesen Auschwitzba vitték. A kiszállítást követő napokban, hetekben az így elhurcolt magyar állampolgárok 87 százaléka, 380 ezer ember elpusztult.
A munkaképteleneket, a kiskorúakat, az időseket, a betegeket, és azokat, akikre munkaerőként éppen nem volt szükség, az auschwitzi rámpára érkezvén kiválogatták, és azonnal gázkamrába küldték. A többiekeket kényszermunkára vezényelték, ahol a rossz ellátás, a kegyetlen bánásmód és a fizikai megterhelés következtében a többségük szintén rövid időn belül elpusztult.
A blog még csak vázlatosan sem tekinti át a magyar zsidóság tragédiájának történetét. Erre vonatkozóan az érdeklődők számos forrásból tájékozódhatnak. Mindössze emlékeztetni szeretnénk a ma élőket, és érzékeltetni próbáljuk a tragédia felfoghatatlan szörnyűségét: azt, ahogyan nap mint nap emberekkel telezsúfolt vonatok indulnak a határon túlra. Ahogyan magyar államgépezet az Adolf Eichmann vezette német deportálási különítménnyel szorosan együttműködve, előre meghatározott ütemterv szerint, szinte óramű pontossággal hajtja végre az ország »zsidótlanítását«. Ebben az alig több mint nyolc hétben minden nap emberek ezreit és ezreit hajtották ki az otthonukból, terelték őket a gyűjtőtáborok felé, majd onnan a vagonokba.”