És mert szerinted úgy jó,
ha egy porszagú tiszti kaszárnya az ország,
de így nemcsak megbasz a rendszered,
hanem még a fejem is odaveri a vaságynak -
aztán majd valamikor, valakik biztos úgyis helyrepofozzák.
Hogy itt már megdögleni is csak annál lehet,
akinél te megengeded.
A nemzeti dohány mellé nemzeti szűrőt,
nemzeti papírt és nemzeti rákot veszek.
Te is nemzetiből sodrod?
Na ja, hát nem ismersz?
Na ja, hát ismersz.
Nem ismersz.
Én nem vagyok Gábriel,
nem vagyok az alaptörvény asztalangyala,
továbbmegyek: nem vagyok az alaptörvény maga.
Nem vagyok centrális politikai erőtér,
nem vagyok Magyar Művészeti Akadémia.
Nem vagyok kilőhető cigány.
Nem vagyok kijevi terrorista.
Nem vagyok Békemenet.
Nem vagyok eladott Paks.
Nem vagyok nemzeti rock,
nem vagyok Yo MTVA RAPS!
Nem vagyok kifosztott egyetem,
nem vagyok einstandolt iparág.
Nem vagyok negyvennégyes metró a Kossuth Lajos téren.
Én nem egy viceházmester vagyok, aki most éppen pipa rád.
És médiatörvény,
és futballstadion a hátsó kertben,
és dakota vicc sem vagyok.
A dakota vicc te vagy.
Egy rosszul elmondott ócska tréfa,
amin már nem is illendőségből nevet a társaság,
hanem félelemből.
De azért nevet. És közben dadog.
Én apa ellopott magánnyugdíja vagyok.
A gyerekeim ellopott országa vagyok.
A demagógia hősi halottja vagyok.
Én néhány szókapcsolat vagyok,
amit nem mindenhol lehet kimondani.
Egyvalami biztosan nem vagyok:
a haverod, na, az nem vagyok.
Jó hír viszont, hogy ráérek,
hogy tényleg ráérek vasárnap
és jó leszek még társas magányban ázó éjjeli plakátnak,
amire holnap már könnyen akciós csirkefarhát kerül,
de ha ez az ára, hogy még ma eltakarodtok,
akkor minden sikerül.
Akkor ez forradalom.
Hogy mondtad? Fülke-?
Ki kérdezte meg utoljára, hogy: mondd, ez az ország miért ilyen szürke?
S hogy nem szűk-e.
Mondom, hogy forradalom.
„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”
A forradalom nem ez a színpadi pátoszos beszéd.
A forradalom, hogy a szabadságért addig ütöd az elnyomót,
amíg megérti, hogy a szabadságból sosem lehet elég.
Jó hír - tényleg az -, hogy tényleg ráérek vasárnap
és elmegyek, hogy maradjak.
Meg mert aznap éppen ráérek.
És mert nem tudom, te mit nevezel ma lélektani határnak,
de én nem tudom kimondani,
hogy cső, Magyarország, kár érted.
Cső, Magyarország, kár érted,
Kár érted, de cső.