„(...) majd a történelemkutatók kidolgozzák a részleteket. A lényeg, hogy a magyar történelem mostantól más lesz.
Nézzük példának okáért a harmincas-negyvenes éveket, amikor itt annyira jó volt, hogy egészen messziről érkeztek zsidók, mert híre ment a magyarok nagyszerűségének, toleranciájának és vendégszeretetének. Csak azért nem mi voltunk Svájc, mert Svájc már akkor is Svájc volt. De majdnem.
Balra néztünk: Sztálin gyilkolta a sajátjait, jobbra néztünk: Hitler fenekedett a világra, nálunk meg egy konkrét kis mennyország, csak a József Attila-félék nyafogtak, de József Attila elmebeteg volt, nehogy már hozzá forduljunk az igazságért. Horthy Miklós nem volt beteg, a ló is jól állt neki, de tényleg, olyan fess ember volt, mint Schmitt Pál, épp hogy le nem doktorált.
De nem csak jól nézett ki, hanem rendes ember is volt, mentette a zsidókat derék csendőreivel karöltve a már akkor is ide-idekacsintgató németek elől. Egyik kezével a szovjeteket tartotta távol kicsiny édenkertünktől, a másikkal meg a gonosz Hitlert. Ha lett volna harmadik keze, azzal a koldusoknak adott volna biztos megélhetést, de sajnos nem volt harmadik keze. Horthy Miklós is csak ember volt, de azért mutatott isteni tulajdonságokat. Elég gyakran.
A Veritas kutatásai szerint néhány zsidót áthelyeztek ugyan Kamenyec-Podolszkij környékére, de csak azért, mert nem volt meg a személyi igazolványuk, és azt hitték, ott majd kapnak újat az SS-től, de a szemét SS megtévesztette a jóságos Horthy Miklóst, és nem adott új személyi igazolványokat.”