Borban az igazság

2014. január 23. 11:43

Ha egy kormány történelmi kutatóintézetet létesít, annak egyetlen célja a propaganda: mi adjuk a pénzt, mi írjuk a történelmet, a Veritas Intézet feladata a Horthy-korszak elvtelen mosdatása.

2014. január 23. 11:43
Para-Kovács Imre
Para-Kovács Imre

„(...) majd a történelemkutatók kidolgozzák a részleteket. A lényeg, hogy a magyar történelem mostantól más lesz.

Nézzük példának okáért a harmincas-negyvenes éveket, amikor itt annyira jó volt, hogy egészen messziről érkeztek zsidók, mert híre ment a magyarok nagyszerűségének, toleranciájának és vendégszeretetének. Csak azért nem mi voltunk Svájc, mert Svájc már akkor is Svájc volt. De majdnem.

Balra néztünk: Sztálin gyilkolta a sajátjait, jobbra néztünk: Hitler fenekedett a világra, nálunk meg egy konkrét kis mennyország, csak a József Attila-félék nyafogtak, de József Attila elmebeteg volt, nehogy már hozzá forduljunk az igazságért. Horthy Miklós nem volt beteg, a ló is jól állt neki, de tényleg, olyan fess ember volt, mint Schmitt Pál, épp hogy le nem doktorált.

De nem csak jól nézett ki, hanem rendes ember is volt, mentette a zsidókat derék csendőreivel karöltve a már akkor is ide-idekacsintgató németek elől. Egyik kezével a szovjeteket tartotta távol kicsiny édenkertünktől, a másikkal meg a gonosz Hitlert. Ha lett volna harmadik keze, azzal a koldusoknak adott volna biztos megélhetést, de sajnos nem volt harmadik keze. Horthy Miklós is csak ember volt, de azért mutatott isteni tulajdonságokat. Elég gyakran.

A Veritas kutatásai szerint néhány zsidót áthelyeztek ugyan Kamenyec-Podolszkij környékére, de csak azért, mert nem volt meg a személyi igazolványuk, és azt hitték, ott majd kapnak újat az SS-től, de a szemét SS megtévesztette a jóságos Horthy Miklóst, és nem adott új személyi igazolványokat.”

Összesen 37 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
briganti
2014. január 23. 18:25
Te hülye.
Fáskerti
2014. január 23. 17:41
Tévedsz Para-Kovács, itten a zsidókat a Horthy Miklós vezetésével állandóan vérebekkel üldözték, akiket utolértek, azokat nyomban rozsdás késekkel élve megnyúzták lámpaernyő céljából, utána mérgezett karókkal teli krematóriumba dobálták őket, végül hamvaikat unkóser disznóbőr zsákocskákba varrták, hogy még halálukban se nyugodhassanak. Én legalábbis így tanultam.
Burmin
2014. január 23. 17:09
Kicsit utánanézhetnél fiam ezeknek a semleges országoknak a II. vh idején. Tán nem is voltak annyira semlegesek...
polnemkor
2014. január 23. 16:26
Részlet Horthy István kormányzóhelyettes özvegye, Gróf Edelsheim Gyulai Ilona Becsület és kötelesség című művéből 1944. március 19. Életem egyik legszörnyűbb napja. Szolnokon kaptuk a hírt, hogy a németek nagy katonai erőkkel több helyen átlépték a határt. (…) A nácik azt hitték, ujjongva várja őket az ország. Ebben csalódtak, a nép nem integetett, nem üdvözölte őket. Nekem többen mondták, hogy ezen a napon inkább megbotránkozást és ellenszenvet lehetett kiolvasni az emberek viselkedéséből. (…) A németek nagyon ügyesen és körültekintően hajtották végre az akciót. Március 19-e vasárnapra esett, így senki sem tartózkodott a hivatalában. Felmérhetetlen, hogy mi lesz a következménye egy német megszállásnak. Mintha fejbe vertek volna! Európában javában dúlt a háború, Magyarország oázis volt, ahol nemcsak békés állapotok uralkodtak, de ahová a német fogságból, a nácik által megszállt országokból menekültek zsidók, lengyelek, francia és angol hadifoglyok, és menedéket találtak nálunk. Kállay miniszterelnök először arra kérte a kormányzót, mondjon le. Azt felelte ő nem mondhat le, azt a széket, amelyen ül – s itt rácsapott a székre – ő üresen nem hagyhatja, nem engedheti meg, hogy valami bitang üljön a helyére. Ő megesküdött az országnak, hogy nehéz óráiban nem fogja cserbenhagyni, ő még ma is tengerész, aki nem hagyja el a süllyedő hajót, hanem az utolsó percig kitart a helyén. Ki fogja megvédeni a hadsereget, egymillió magyar fiút, hogy el ne vigyék őket az oroszok ellen? Ki fogja megoltalmazni az országnak azt a becsületes rétegét, amely mindaddig vakon bízott benne? Ki fogja megvédeni a zsidókat, a külföldi menekülteket, ha ő elhagyja a helyét? Amikor Horthy Miklós 1944 júniusának elején megtudta, hogy nem munkára, hanem kiirtásra viszik a zsidókat, akkor fel sem merült, hogy kit vihetnek, kit nem; a budapesti zsidók közül nem válogatott, az egész fővárosi zsidóságot mentette meg. Tragikus, hogy a német összeomlás késett, s amikor végre lehetősége volt a cselekvésre, a vidéki zsidóságot már nem tudta megmenteni. (…) Minden másképp alakult volna, ha a kormányzó lemond, vagy elhagyja az országot. Akkor már márciusban az ország száz százalékig a németek szolgálatába került volna. A 200 000 ezer budapesti zsidónak is menthetetlenül a deportálás lett volna a sorsa. (…) Németországban a háború után, amikor már kiszabadultunk a német fogságból, felkeresett minket dr. Ruben Hecht, egy meggyőződéses cionista, aki később évekig Begin izraeli miniszterelnök tanácsadója volt. Azért jött, hogy megköszönje a kormányzónak, amit a zsidókért tett.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!