1956: a bocsánatkérést hiányolja Áder János

A köztársasági elnök az '56-os hősök új sírjainál tartott gyászszertartáson hétfőn Budapesten azt mondta: az első szabad választások alkalmával leáldozott azok csillaga, akik 1990 előtt az ország vezetői voltak és úgy gondolták, hogy Nagy Imre és társai újratemetésének ügye „politikai gondozást” igényel, mégis békében távozhattak, szemben azokkal, akik most kapnak végtisztességet.

„Demokratikus nemzetünk nagylelkű volt velük szemben, és jó lett volna, ha ezt a nagylelkűséget legalább egy bocsánatkéréssel viszonozzák” – fogalmazott Áder a Rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában tartott megemlékezésen.

Az államfő emlékeztetett arra, hogy 25 évvel ezelőtt, 1989. február elején az MSZMP Központi Bizottságának egyik ülésén, amikor Nagy Imre és társai kihantolása és újratemetése volt a téma, Grósz Károly pártfőtitkár arra hívta fel a figyelmet: vigyázni kell, a kegyeleti gesztus nehogy tápot adjon a változást követelőknek, a demokratikus folyamatoknak. Hozzátette még, az akkori idők dohszagú, cinkos és sunyi szóhasználatával, hogy az esemény éppen ezért „politikai gondozást” igényel.

A köztársasági elnök szerint Magyarországot 1989-ben az újratemetés erkölcsi felelőssége, a nyilvánosan megélt gyász, a kimondott szó igazsága ébresztette föl több évtizedes tetszhalott állapotából.

„Akkor értettük meg igazán, hogy nekünk azokért is, akik a halált választották miértünk, nekünk a szabadságot kell választanunk” – hangsúlyozta. Áder János azt mondta, „emlékük megtartó erő, erkölcsi mérce, nemzetünk lelkiismeretének tükre. Olyan tükör, amibe újra és újra bele kell néznünk, ha szabad Magyarországot akarunk.” Mint mondta, 1989-ban éreztük: ha ezen a kegyeleti úton végigmegyünk, az felér a megtisztulással, és a gyászmenet éppen oda visz, ahová 1956 óta igyekeztünk. „Oda, ahol már mindannyian úgy véljük, hogy a sírokat nem politikával kell gondozni, hanem emlékezéssel” – fogalmazott.

A gyászszertartást a Nemzeti Örökség Intézete szervezte.