Az államfő emlékeztetett arra, hogy 25 évvel ezelőtt, 1989. február elején az MSZMP Központi Bizottságának egyik ülésén, amikor Nagy Imre és társai kihantolása és újratemetése volt a téma, Grósz Károly pártfőtitkár arra hívta fel a figyelmet: vigyázni kell, a kegyeleti gesztus nehogy tápot adjon a változást követelőknek, a demokratikus folyamatoknak. Hozzátette még, az akkori idők dohszagú, cinkos és sunyi szóhasználatával, hogy az esemény éppen ezért „politikai gondozást” igényel.
A köztársasági elnök szerint Magyarországot 1989-ben az újratemetés erkölcsi felelőssége, a nyilvánosan megélt gyász, a kimondott szó igazsága ébresztette föl több évtizedes tetszhalott állapotából.
„Akkor értettük meg igazán, hogy nekünk azokért is, akik a halált választották miértünk, nekünk a szabadságot kell választanunk” – hangsúlyozta. Áder János azt mondta, „emlékük megtartó erő, erkölcsi mérce, nemzetünk lelkiismeretének tükre. Olyan tükör, amibe újra és újra bele kell néznünk, ha szabad Magyarországot akarunk.” Mint mondta, 1989-ban éreztük: ha ezen a kegyeleti úton végigmegyünk, az felér a megtisztulással, és a gyászmenet éppen oda visz, ahová 1956 óta igyekeztünk. „Oda, ahol már mindannyian úgy véljük, hogy a sírokat nem politikával kell gondozni, hanem emlékezéssel” – fogalmazott.