Ügynökök, információs túlhatalom és az ország kirablása

Jó pár érdeklődőt vonzott a KDNP-s Rétvári Bence és Schiffer András - LMP által szervezett - csütörtök esti, az ügynökakták nyilvánosságáról szóló vitája. A Bem moziban tartott beszélgetés azonban azoknak, akik követik az üggyel kapcsolatos csörtéket és eseményeket, túl sok újdonságot nem igazán hozott. Schiffer Andrástól újra meghallgathattuk, amit már sokszor, sok fórumon elmondott a témában. Ezekkel egyébként többségében Rétvári Bence is egyetértett. Mégis, mikor szóba került, hogy miért nincs még ügynöktörvény, a KDNP-s politikus mindig megpróbálta megindokolni a késlekedést. Megígérte viszont, hogy a ciklus végére rendezik az ügyet.

A felvezetőben Hajdu Mária, az LMP 1-2-12. kerületi szervezetének elnöke foglalta össze röviden, amit az ügynökaktákról, illetve az aktanyilvánosság kérdésről tudni érdemes, a folytatásban aztán a két beszélgetőpartneré lett a főszerep. Rövid családi kitekintés után Rétvári Bence leszögezte: bár a múltat nem tudják jóvá tenni, de törekednek az erkölcsi és anyagi jóvátételre. Schiffer András szerint az nem a tisztánlátás elleni, hanem inkább melletti érv, hogy sokan, adott esetben családtagok, vagy barátok is érintettek lehetnek az ügyben. Úgy vélte, Magyarország problémái az elmúlt 23 évben nagyrészt abból adódtak, hogy a rendszerváltó elit nem vállalta a kérdés rendezését. Mint fogalmazott, hamis érv az ügynökügy tisztázása ellen, hogy arra hivatkozunk: a kérdés túl kusza, nem tudni, ki bűnös, és ki áldozat, és ezért jobb is, ha nem bolygatjuk a dolgot. Ez ugyanis szintén inkább a tisztánlátás melletti érv, hiszen a rendszer sok esetben olyankor is cinkossá tett embereket, amikor azok nem akartak azzá válni. 

Schiffer szerint az is csak kifogás, hogy 25 év távlatából már nem kell a kérdést feszegetni: az aktanyilvánosság ugyanis nem önmagában van, hanem összekapcsolódik a jóvátétellel, a lusztrációval, a luxusnyugdíjak-, illetve a pártállami levéltári anyagok és vagyon sorsával. Azt pedig szerinte igenis jó lenne tudni, hogy kik rendelkeztek „információs túlhatalommal” a rendszerváltás környékén, és hogy ennek segítségével hogyan vettek részt az ország kirablásában. Hozzátette: joga van tudni a választóknak, hogy a pártok mögött milyen érdekcsoportok állnak láthatatlanul.

Hólapát vagy csipesz

A folytatásban azt boncolgatták a felek, hogy miért nem sikerült eddig az ügyet rendezni. Rétvári – hasonlóan Schiffer előző körben kifejtett véleményéhez – úgy vélte: ha 1990 környékén rendezték volna a kérdést, akkor máshogy alakult volna az elmúlt 20-23 év. Szerinte fel kellene térképezni a diktatúra működését a tetejétől a talpáig. Megjegyezte: az MSZMP-tagok esetében nincs kérdés, ugyanakkor a Politikatörténeti Intézet két éve vonakodik odaadni az államnak a KISZ-es, MSZMP-s, illetve az előző rendszerbeli szakszervezeti iratokat. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy minél lejjebb megyünk a struktúrában, annál inkább „nem hólapáttal, hanem csipesszel” kell nyúlni a témához, egyedileg kell mérlegelni, mivel rendkívül kusza a megfigyeltek és megfigyelők köre. „Ebbe nehéz törvényileg belenyúlni” – fogalmazott Rétvári, hozzátéve, hogy még ebben a ciklusban feláll a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, aminek épp az lesz a feladata, hogy ezt megpróbálja rendezni.

Schiffer szerint nagyszerű, hogy megalakul a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, de az aktanyilvánosság kérdése ettől független. Hangsúlyozta: nem a bezsarolt ügynökök az igazán érdekesek, hanem az a „kaszt”, akik magas beosztású, hivatásos szerepet vállaltak, például államtitkárok, igazgatók voltak, és így jelentettek. Megjegyezte továbbá, hogy amikor másodszorra benyújtották a parlamentnek az ügynökügy rendezéséről szóló javaslatukat, akkor abban az is szerepelt, hogy ha valaki trükközik a nála jogellenesen lévő iratokkal, az legyen büntethető. Megjegyezte: máig nem tudjuk, hogy ki és milyen érdekből robbantotta a D-209-es ügyet éppen 2002-ben, de már a választások után. Szerinte véget kell vetni a párton belüli és kívüli zsarolásnak egyaránt.

Schifferék elmondása szerint a harmadik javaslatukban már arra is kitértek, hogy minden olyan információt, ami a rendszerváltáskor, vagy azóta politikában tevékenykedőkről szól, az legyen nyilvános, hogy a választók képben legyenek a pártokól, politikusokról, illetve arról, hogy mennyire volt manipulált a rendszerváltás. Az LMP frakcióvezetője szerint a kormánynak az előző rendszer kiszolgálóiról szóló, a KGB irattárában található adatokat is ki kellene kérnie az oroszoktól. 

Az LMP-s politikus hangsúlyozta ugyanakkor, hogy miközben tarthatatlan, hogy bizalmas iratok magánkézben, pláne egy meghatározott politikai szereplő kezében legyenek, ugyanakkor azt sem szeretnék, ha azokat egy fideszes „komisszár” felügyelné. Megjegyezte: nem azt akarják, hogy „minden adatot kiöntsenek az utcára”, sőt. Az igazán érzékeny, szenzitív információkat még az ügynökök esetében sem tennék nyilvánossá. De szerinte amíg a kérdés nem rendeződik, addig szabadon lehet zsarolni ezekkel az információkkal.

Törvények hetek alatt, és évek alatt sem

Schiffer a beszélgetés során többször értetlenségének adott hangot amiatt, hogy eddig egyszer sem vették még csak tárgysorozatba sem a javaslatukat. Szerinte mindenképpen lépni kell, hogy ne eshessen meg többet az, ami Fráter Olivérrel és Ungváry Krisztiánnal megesett, hogy hiába állítottak igazat, pert nyertek velük szemben. Úgy vélte: világossá kell tenni, hogy nincs jogalap a tényekkel szemben, a pártállami szervekkel való együttműködés, vagy az MSZMP-tagság pedig nem magántitok, nem személyiségi jogi kérdés, hanem nyilvános adat mindenki esetében, aki 1990 óta politizál. Amíg ez nem lesz nyilvános, addig maradnak a legendák, meg az összeesküvés-elméletek – fogalmazott.

Rétvári hangsúlyozta: a Nemzeti Emlékezett Bizottsága nem passzív testület lesz, hanem ugyan több év alatt, de feldolgozzák az adatokat, majd azt nyilvánosságra hozzák. Schiffer ennek kapcsán némi cinizmussal a hangjában megjegyezte: hogy van az, hogy az alaptörvényt három hét, az új Ptk.-t pedig 2 hónap alatt átvitték, az aktanyilvánossági törvényt pedig a kétharmad dacára 3 és fél év alatt nem voltak képesek. Szerinte a Nemzeti Emlékezet Bizottsága is csak ígéret, de nem történik semmi. Hozzátette: a politikai elit mellett azokra is kíváncsiak, akik az állami vagyonhoz jutottak, vagy részt vettek a média átalakításában. Szerinte ugyanakkor felmerül a gyanú, hogy a Fidesz és az „álbaloldal” között valamiféle érdekszövetség alakult ki, ezért nem lehet a kérdést rendezni. Rétvári nyomatékosította: érzékeny a téma, párton belül is nagy vitákat kavart, de szerinte lesz törvény; az ígéretük is az volt, hogy ebben a 4 évben lesz. Ha mégsem, akkor lehet majd mondani, hogy késnek az ügyben.

Egy nézői kérdés során felmerült, hogy vajon miért Magyarország az utolsó, ahol az ügynöktémát a mai napig nem sikerült rendezni. Rétvári erre csak annyit válaszolt: ő is kíváncsi, hogy miért. Schiffer szerint ebben annak a három parlamenti pártnak van felelőssége, akik már voltak kormányon 1990 óta. Emellett úgy vélte, hogy az okok között lehet az is, hogy a rendszerváltás előtt a Kádár-rendszerben nem volt akkora elnyomás, mint máshol, az eliteket pedig túl sok minden kötötte össze azokkal akik leválthatták volna őket, ezért inkább alkut kötöttek a felek. 

Zárásként megtudtuk, hogy Rétvári Bence az LMP-s fórumon jobban érezte magát, mintha az MSZP 1-2-12. kerületi szervezetének rendezvényén kellett volna részt vennie.

(Fotó: ALTmti, via 444)