L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke a rendezvény következő kerekasztal-beszélgetésén arról beszélt, hogy vannak olyan esetek, amikor a szélsőjobboldallal le kell ülni tárgyalni, de ez semmiképpen „nem lehet kokettálás”. A fideszes politikus szerint „hatalmas nagy elmozdulás” tapasztalható a baloldal politikájában a tekintetben, hogy a Székelyek nagy menetelése mellett ők is kiálltak, s ebből is az következik, hogy „van egy nemzeti minimumban való megegyezés”, mégpedig az, hogy mindannyian úgy gondoljuk: normális európai közegben a kisebbségek jogait garantálni kell. Felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell találni azokat az „eltévedt bárányokat”, akiket a szélsőjobb eddig „maga mellé tudott láncolni”. Megjegyezte: a toleranciát nem lehet kizárólag az iskolákban tanítani, hanem a családnak kell lennie elsősorban annak a közegnek, amely az első szocializációs közegként közvetíti az alapvető értékeket a felnövekvő nemzedékeknek. Az elmúlt húsz évben nemigen születtek meg azok az irodalmi művek, amelyek hozzájárultak volna ahhoz, hogy megértsük, mi történt a közelmúltban Közép-Európában – tette hozzá.
Hiller István, az MSZP országgyűlési képviselője annak a véleményének adott hangot, hogy a kirekesztéssel szemben a Fidesz részéről vannak deklarációk, de az a napi valóságban ez nem valósul meg, mert egy adott település vezetésében rendszerint együttműködés van a Jobbik és a Fidesz között. Példaként hozta fel erre, hogy Szegeden a Fidesz helyi képviselői együttműködnek a Jobbikkal annak érdekében, hogy megvétózzák az MSZP-s polgármester kezdeményezéseit. Nyírő József író műveiről azt mondta, ha valamikor döntési pozícióban lesz, „a magyar diákok kötelező tananyagából úgy vágom ki, hogy csak úgy süvít”, ugyanakkor a közkönyvtárakban meg kell ezeket is tartani, mégpedig, azért, mert bizonyos életkor felett kialakult kritikai érzékkel szerinte lehet azokat is olvasni.