Kimondta az igazságot az abortuszról egy francia TV csatorna – hatalmas bírságot kaptak érte
Arra hivatkoztak, hogy a magzat nem tekinthető élőlénynek, így az abortusz nem minősíthető halálozási oknak.
Martonyi Jánost az UNESCO közgyűlése apropóján tett párizsi látogatása során értük utol telefonon. A külügyminisztert az UNESCO magyar vonatkozású projektjei és a magyar-francia kapcsolatok mellett az NSA lehallgatási botrány újabb fejleményeiről is kérdeztük.
A mostani UNESCO közgyűlésen köszönt le Bogyai Katalin, aki testület elnöki posztját töltötte be az elmúlt két évben. Hogyan értékeli ezt az időszakot?
Már az is eleve egy komoly diplomáciai siker volt, hogy két éve Bogyai Katalint megválasztották a közgyűlés elnökének. Tárgyaltam a főigazgató asszonnyal és beszéltem sok UNESCO nagykövettel, akik egybehangzóan sikeresnek ítélik ezt az elnökségi időszakot. Bogyai Katalin nagyszerű teljesítményt nyújtott, kiváló politikai érzéke, kapcsolatteremtő képessége, műveltsége van, tehát minden feltétel adott volt ahhoz, hogy ezt a munkát sikeresen végezze. Magyarországnak ez különlegesen jó, mert egy sor olyan témával foglalkozik jelenleg a UNESCO (és fog is a jövőben), ami nekünk különösen fontos, tehát kifejezetten magyar hozama is volt az ő kétéves elnökségének.
Gyakorlatilag hogyan érinti ez Magyarországot?
A UNESCO-nak egy nagyon fontos témája a kulturális sokszínűség, ami nekünk magyaroknak is nagyon fontos, főleg a nyelvi sokszínűség. Ennek egy központi eleme, ami az UNESCO-n belül is megjelenik, az anyanyelvi oktatás. Nekünk magyaroknak ezt külön magyarázni nem kell. Enélkül nincs igazi esélyegyenlőség, nincs igazi társadalmi felemelkedés. Itt egybekapcsolódnak adott esetben a nemzetpolitikai törekvéseink és azok a törekvések, amelyeket a UNESCO, mint nagy nemzetközi szervezet univerzális szinten képvisel.
Ha megpróbáljuk ezt a mindennapi élet szintjére lefordítani: hogyan tud a UNESCO segíteni abban, hogy például a felvidéki magyar gyerekek magyarul tanulhassanak az iskolában?
Programokat készít elő az anyanyelvi oktatás elősegítése céljából. Konkrétan ez nyilván nem azt jelenti, hogy a UNESCO mondjuk meghatározza a szlovák oktatási rendszert; hanem arról van szó, hogy olyan programokat és célokat hirdet meg, amelyek azt támasztják alá, hogy lehetőleg a világon minden gyereknek az anyanyelvén szerezhesse meg az alapvető ismereteket.
A UNESCO fővédnökséget vállalt a 2014-es magyarországi holokauszt emlékév fölött. Ez mit jelent pontosan?
Így van, a UNESCO teljes mértékben támogatja az emlékévet. Van egyfajta szimbolikája annak, hogy itt nemzetközi szempontból is egy nagyon fontos eseményről van szó. Ez nem anyagi segítséget jelent, hanem erkölcsi, morális támogatást. Persze olyan konkrétumokban is meg fog nyilvánulni, hogy az UNESCO főigazgatója, Bukova asszony részt fog venni a budapesti megemlékezésen. Mi is megjelenünk majd az itteni konferencián január végén, ami szintén erről fog szólni. Tehát van egy olyan konkrét együttműködés, ami végig fog húzódni az egész emlékéven.
Párizsban francia kollégájával is folytatott kétoldalú tárgyalásokat. Mi volt ezeknek a témája?
Egy évvel ezelőtt elhatároztunk néhány dolgot és most megállapítottuk, hogy az elképzeléseikből szinte minden megvalósult. Egyrészt egy sor kulturális eseményre került sor. Itt most nagy szenzáció az Orsay-ben a „Bartók Béla és a magyar modernség” című kiállítás, ami összekapcsolja Bartók Béla zenéjét a 20. század elejének magyar festészetével, elsősorban a Nyolcak csoportjával. Ez rendkívüli hírverést jelent a magyaroknak. Megállapodtunk abban is egy évvel ezelőtt, hogy ki fogunk nevezni egy frankofón miniszteri biztost, ez megtörtént, most lépéseket teszünk annak érdekében, hogy Magyarország társuljon a frankofón országok nemzetközi szövetségéhez. Aztán Szegeden létrehoztunk egy frankofón egyetemi központot, amiből szeretnénk majd idővel egy önálló francia egyetemet építeni. Kértem a francia külügyminiszter kollégámat, hogy a francia kormány nyújtson ehhez segítséget, akár pénzügyi segítséget is. Úgy gondolom, hogy egy német és angol nyelvű egyetem után itt az ideje annak, hogy Magyarországon legyen egy francia nyelvű egyetem is. Emellett persze van más is, magas politika: nekem mindkét államtitkárom járt itt az elmúlt hetekben, hónapokban, szorosan együttműködünk európai uniós témákban. Nagyon sok közös elem van egyébként a két ország gazdaságpolitikájában, gondolok itt például a munkanélküliség elleni fellépésre. Azt hiszem, hogy összességében a magyar-francia kapcsolatok fellendülőben vannak. Abban is megállapodtunk, hogy készítünk egy cselekvési tervet, és ebben azonosítunk minden olyan kérdést, programot, projektet, ami a közeljövőnek a feladata a kereskedelem, gazdaság, befektetések területén. A látogatás igazolta azt a reményüket, hogy jóllehet korábban voltak vitáink, de úgy tűnik, hogy ezek most rendeződtek és egy aktív, dinamikus korszakát éljük a két ország kapcsolatainak.
Az európai diplomáciai világot most komolyan érintő NSA-botránnyal kapcsolatban lehet-e arról tudni, hogy minket is lehallgattak? Csatlakozna-e Magyarország egy lehallgatás elleni egyezményhez, ha létrejönne ilyen?
Nehéz volna azt feltételezni, hogy minket nem hallgatott le senki, azt hiszem, hogy komolyan ezt senki nem is feltételezi. Erről is beszéltem a francia külügyminiszterrel. A kérdésnek van egy kétoldalú része: Magyarország, és persze többek között Franciaország is kétoldalú keretek közt tárgyalnak az Egyesült Államok szervezeteivel. De van a kérdésnek egy adatvédelmi része is és itt már megjelenik egy európai dimenzió. Tehát valóban szükséges az, hogy egyrészt európai szinten szabályozzuk ezt a témát, másrészt pedig próbáljunk meg valamiféle nemzetközi rendezést is teremteni. A közvéleményt is elsősorban az foglalkoztatja, hogy az embereket, a magánéletüket mennyire figyelték meg, itt ugyanis alapvető emberi jogi kérdésekről van szó. Az, hogy a politika adott esetben megpróbálja megtudni azt, hogy mit gondol a másik, az sem szép dolog, különösen barátok között. De azt gondolom, hogy az igazán fontos kérdés akkor is ennek az emberi jogi része: tehát hogy igenis szükség van adatvédelemre, a magántitok tiszteletben tartására, és ha ezt nagy mértékben, sorozatosan megszegik, az nem jó dolog.