Most a politikán a sor, mert nem lehet kérdés: mindenkit megillet(nek) a hétvégi pihenőnap(ok), s az sem, hogy aki mégis vállalkozik a munkára, azt honorálni kell.
„Mondhatnak a kereskedők bármit, hogy eddig a gyakorlat szerint ők aztán kifizették a hétvégi napért az extra pénzt, arra, hogy eztán, ha van lehetőség, lespórolják majd a bértömegből, pont az a bizonyíték, hogy ez az ügy eljutott a Kúriáig.
Most a politikán a sor, mert nem lehet kérdés: mindenkit megillet(nek) a hétvégi pihenőnap(ok), s az sem, hogy aki mégis vállalkozik a munkára, azt honorálni kell. Nem lehet a széles néptömegek vásárlás iránti vágyával indokolni azt, hogy valaki vasárnapi munkára kényszerítse az alkalmazottját. Még akkor sem, ha a vasárnap ugyebár időtlen idők óta a vásározásról szól. Mert pont a vásárosok tudják a legjobban, milyen jól lehet keresni a hét utolsó napján, s milyen hamar felkopna az álluk, ha ezek után más munkáltatók is kedvet kapnának a vasárnapi műszakhoz.”