„Fordulás után tökéletesen maradt minden a régiben, és hiába növelte válogatottságai számát Lovrencsics Gergő és Szabics Imre is, nem tettek semmit a játékhoz. És amikor már mindenki azt várta, hogy a spanyol játékvezető vessen véget a magyar válogatott szenvedéseinek, jött a csereként beállt Tanase, és két kómás védőjátékos közt kilőtte a hosszú alsó sarkot.
Túl azon, hogy 3-0-s vereségünk után már nem mi vagyunk a csoportmásodikok a 2014-s vb-selejtezőn, gyakorlatilag eldőlt, hogy Egervári Sándor második kétéves ciklusa is sikertelenül zárul, sőt, a nullázással már a csoport harmadik helye sem biztos. Kedden az észtek jönnek, akik remekül helyt álltak pénteken Hollandia ellen (úgy játszottak 2-2-t, mint mi tavasszal a románok ellen, de pont úgy), míg Törökország szanaszéjjel kapta Andorrát.
De ne menjünk el a kapitány szerepe mellett ilyen simán: mivel már csak a matek szerint vagyunk versenyben, most lenne jó kapitányt cserélni, Egervári Sándor ezzel a vereséggel ugyanis a múlttal tette magát egyenlővé – nem a 3-0-s vereséggel, hanem mert három éve övé a csapat, és ennyire képes két ciklusnyi építkezés után.”