A közleményben felidézték, hogy Magyarországon még a rendszerváltás előtt született jogalkotási törvény határozta meg, mely témákat kell mindenképpen törvényben szabályozni, míg az alkotmány az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat utalta törvényi szintre. Jelezték: a rendszerváltás után „valóságos törvénygyárrá” változott az Országgyűlés, ezzel együtt viszonylag szűk maradt a kormány és tagjainak rendeletalkotási mozgástere.
Ismertették, hogy a ciklusonként megalkotott törvények száma minden esetben meghaladta a 400-at, így 2012 végéig 3140 törvény született. Mindez azzal járt – tették hozzá –, hogy az Országgyűlés tevékenységének jelentős részét a törvényalkotással kapcsolatos folyamatok teszik ki, s emiatt egyrészt a parlament folyamatos feszített munkarendben dolgozik, másrészt az egyéb funkciók gyakorlása – például a végrehajtó hatalom ellenőrzése és a vitafórumként való működés – háttérbe szorul.
Az alapítvány álláspontja szerint szükség lenne a törvényhozás tehermentesítésére, amelynek egyik eszköze lehet a törvényhozás kizárólagos tárgyainak meghatározása, az egyes jogalkotó szervek kompetenciáinak világos elhatárolása. Megjegyezték: a parlamentáris demokrácia intézményrendszere megszilárdult, garanciái kiépültek, így indokolt lehet a törvények és alacsonyabb szintű jogszabályok közötti egyensúly megújítása. Kiemelték: az alaptörvény és más rendelkezések világosan körülhatárolják azokat a tárgyakat, amelyek az Országgyűlés kompetenciájába tartoznak, és ezek ebben az alkotmányos berendezkedésben semmilyen módon nem érinthetők.