Papírmasé kommunizmus
Törnek fel az olyan baloldali politikusok Amerikában, akik divatból és nem meggyőződésből lettek szocialisták, de akik épp annyi bajt okozhatnak, mint ha hívő kommunisták lennének.
Imri Sándor győzelme meglepetés, hiszen a csőd szélén álló város vezetésének ő volt a szimbóluma.
„Nyolc szavazat, az szinte semmi a közel kétezer voks közül, százalékban alig mérhető fölény. Ráadásul Imri – aki a korábbi polgármester is volt – sokat rontott a legutolsó voksolás óta, mert két és fél évvel ezelőtt a mostani szavazatok több mint másfélszeresét zsebelte be, és ezzel simán verte a fürdővárosból kirobbanthatatlannak tűnő addigi, fideszes polgármestert. Azt, hogy most csak paraszthajszállal volt jobb legújabb kormánypárti ellenfelénél, valamelyest magyarázza persze, hogy polgármesterként csupán részsikereket ért el, a brutálisan eladósodott település alapproblémáját azonban nem tudta megoldani – nem mintha ez módjában állt volna egyetlen másodperc erejéig is.
Győzelme így inkább meglepetés, mivel jó eséllyel lehetett azt várni, hogy a választók vasárnap megválnak tőle, hiszen a csőd szélén álló város vezetésének ő volt a szimbóluma. Kapott is hideget-meleget a képviselőtársaitól, bár mindez eltörpült a Fidesz sajátos kampánytechnikája mellett.

Ez utóbbi lényegét jelenlegi ismereteink alapján a következőképp tolmácsolnánk: »Figyeljetek már kicsit, harkányi suttyók! Van ez a böszme nagy adósságotok, tudjátok, amit még mi hoztunk össze 2010 előtt, de nem ez a lényeg, hanem hogy tényleg rohadt nagy, és a büdös életben nem tudjátok majd kifizetni. Egyedül? Szórakoztok? Csak, hogy értsétek a volument: minden lakosra, csecsemőtől a nyugdíjasig jut nettó egymillió kétszázezer. Keserű, mi? Nem baj, segítünk. Csak mi tudunk. Szavazzatok ránk, mert akkor végre lesz sikeres pályázat, ami valamiért most már évek óta nincs.«”