A meccs taktikai csatával indult, az első felvonás első felében egy-egy helyzetet könyvelhetett el mindkét csapat. A miénk Simon András nevéhez fűződött, akinek közeli lövését bravúrral védte a Costa ricai kapus. A másik oldalon Madrigal iramodott meg, de Szabó János beérte és becsúszva szerelte. A játékrész hajrája mezőnyjátékkal telt, a Gulácsi kapuja előtt még egy megpattanó beadás borzolta a kedélyeket, de gól nem esett.
A második 45 percben egyértelműen a mieink voltak a kezdeményezőbb alakulat, a játékrész derekán kezdtek megsűrűsödni a magyar lehetőségek. A legnagyobbat Németh Krisztián hagyta ki: Koman visszagurítása után 9 méterről a kapusba lőtt. Két percre rá a csatár újra próbálkozhatott, a Bari légiósa ismét remek passzal lepte meg, de 10 méterre a kaputól eltörte a labdát. A 80. percben újra csak centiméterek választottak el minket a vezető találattól: Simon András találta el a kapufát egy kapu előtt kavarodás után.
Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, első valamire való lehetőségéből megszerezte a vezetést az ellenfél: Urena szlalomozott el vagy négy magyar védő előtt, majd 16 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. Szerencsére sokadszor is megmutatta a magyar csapat, mekkora tartása van! Némethet rántotta le Luna a tizenhatoson belül, a büntetőt Koman a kapu közepébe lőtte. A vétkes megkapta második sárgáját, mi pedig a kapitány révén a győztes találatot is bevihettük volna, a 16 méteres lövés azonban centikkel elkerülte a jobb alsót.
A szabályok értelmében nem volt hosszabbítás, azonnal jöttek a tizenegyesek. Az első costa ricai, Estrada a felsőlécet találta el, Gulácsi a következő három próbálkozázusokat pedig hárította, így Németh Krisztián (az övét megismételtette a bíró, mert a kapus előre jött az elrúgás előtt) és Varga Roland sikeres kísérlete elég volt a mieinknek a teljesen megérdemelt sikerhez.
Magyarország – Costa Rica 1-1 (Koman 90. – 11-esből ill. Urena 83.) – 11-esekkel 2-0Hihetetlen feltámadás és Gulácsi-őrület után bronzérmes a magyar csapat (Pepsifoci)