Daniel Freundról, az ellenzék állapotáról, a kordonbontásról, a 2024-es EP-választásról, valamint az ukrajnai háborúról is elmondta véleményét az elemző a Mandiner Reakció legutóbbi adásában.
***
„Az, amikor 1993-ban a balatonedericsi strandon egy ilyen Daniel Freund-féle, csak már pecsenyére sülve, beállt a lángossütőnél a sor legelejére, lecsapta a pultra a Deutsche Markot, ki is szolgálták. Az a habitus, amit most látok 30 évvel később, nagyon hasonló – megérkezik ez a pukkancs, és ugyanúgy kezeli a magyarokat” – kezdte a beszélgetést Ceglédi Zoltán a Mandiner Reakció e heti adásában, utalva Daniel Freund EP-képviselő legutóbbi magyarországi látogatására, illetve fenyegetésére az uniós források megvonásával kapcsolatban. Az elemző szerint a zöld politikus nem úgy gondolkodik, hogy vannak a „csodálatos magyarok” és „Orbán Viktor a gonosz”, hanem ő azokkal van jóban, akiket igazán „európai magyaroknak” tekint. Persze
ha azt gondolja, „hogy az a pár tucat ellenzéki újságíró, meg az a pár száz holdudvar környéki ember, aki azt szeretné, hogy még jobban büntessenek meg minket, és mondjanak csúnyát, az lenne az ellenzéki szavazók nyilvánossága”.
Az elemző szerint fel kell tenni azt a kérdést is: „Mitől zöld politikus Daniel Freund? Mert én azt nem tartom zöld politikának, hogy vegyünk el pénzt a nem jogállamnak mondott államoktól, meg küldjünk egy csomó lőszert más országokba.” Problémának látja ugyanakkor azt is, hogy az ellenzék és a kormány is kialakított egyfajta negatív képet az Európai Unióról, azon belül Brüsszelről, mely az EU szimbóluma a magyar nyilvánosságban. Szerinte a kormány részéről nem jó az a kommunikáció, ami csak a negatívumot mutatja be, kiterjesztve az ottani politikusokra is.
Az ellenzéki szurkolás, hogy Brüsszel jól büntesse meg Magyarországot, szintén tarthatatlan kommunikációs üzenet. Már az ellenzék sem tudja felmutatni azt, miért jó az EU tagjának lenni. Ceglédi úgy látja,
az ellenzék azonosul a brüsszeli lenézéssel, mindig hangsúlyozni akarják, éppen milyen „demokrácia-mutatóban” csúsztunk le a különböző NGO-k listáin.
„A Mi Hazánk pont ugyanott van, ahol a korai Jobbik volt” – értékelt az elemző, mivel szerinte az a párt pozíciója, hogy mindent, ami uniós vagy nyugati, opponáljon. Rámutatott: míg a többi ellenzéki párt narratívája az, hogy a Fideszt hagyományos eszközökkel, a jelenlegi pártstruktúrában nem lehet megbuktatni a választáson, addig a Mi Hazánk kihasználja az országgyűlésben rejlő lehetőségeket, ezzel cselekvőképességet láttatja választói előtt. Hogy mennyire sikeres ez, majd az európai parlamenti választáson fog kiderülni. „Nagyon nagy félreértés az ellenzéki nyilvánosságnak, hogy a Mi Hazánkat nem ellenzéki pártként regisztrálja” – jegyezte meg Ceglédi.
„Túl sokszor történt meg az, hogy a választások éjszakáján ott ülök egy tévéstúdióban, előttem a kinyomtatott közvéleménykutatások, és az, ahogy az emberek döntöttek, a kutatással semmilyen módon nem találkozik” – mondta el az elemző. Ez a 2019-es EP-választáson is megmutatta magát, ahol az ellenzéki erőviszonyokat rendkívüli módon mellé lőtték, például a Demokratikus Koalíció esetében jelentősen alul mértek. Szerinte olyan időszakba léptünk, ahol a korábban használt közvéleménykutatási módszerekkel nem tudunk jól mérni.
Kérdéses az is, hogy a hónapok óta tartó kordonbontó események, az ezekkel összefüggő tüntetések mennyiben alakítják az ellenzéki térfél átrendeződését. Úgy látja,
A kordonbontás országosan nem ütötte meg az ingerküszöböt, de például az debreceni akkumulátorgyár körüli vita sokkal nagyobb választói figyelmet tudott generálni.
Tavaly novemberben Lengyelországban csapódtak be rakétadarabok, amellyel kapcsolatban a nemzetközi média és az európai közvélemény harmadik világháborút vizionált addig, ameddig ki nem derült, hogy ukrán rakéták voltak. Az incidenssel kapcsolatban Ceglédi Zoltán elmondta, van egy felsőbb politikai szint, amely nem szeretné a háború további eszkalációját, ugyanakkor egy alsó is, nem hagyják, hogy alábbhagyjon a konfliktus intenzitása. Szerinte
így a NATO kiszorítaná területükről Oroszországot. Szerinte hamar el fog dőlni, Ukrajna vissza tud-e szerezni területeket, vagy Oroszország meg tudja-e tartani a már megszerzetteket.
„Mind a két esetben annak el kell elszámolnia, aki azt mondta, hogy nem szabad még békét kötni, mert amíg az utolsó orosz katona el nem hagyja Ukrajna területét, addig harcolni kell, és arra kell választ adnia, hogy miért nem állapodtunk meg 2023 márciusában” – értékelt Ceglédi Zoltán, aki a szankciókkal kapcsolatban is kifejtette a véleményét.
A teljes beszélgetés itt meghallgatható:
Nyitókép: Facebook