Kína március elején elérte, hogy a síita Irán és a szunnita Szaúd-Arábia hét év után újra felvegyék a diplomáciai kapcsolatot egymással. Hogyan rendeződnek át a szövetségi viszonyok a váratlan megállapodás hatására a régióban? A Közel-Kelet-szakértőt kérdeztük a Világrend című műsorunkban.
***
A legnegatívabb év, az eszkaláció éve Szaúd-Arábia és Irán kapcsolatában 2019 volt, ezt követően iraki és ománi közvetítéssel elkezdtek tárgyalni, öt forduló volt, majd belépett Peking – kezdte a kiegyezés közvetlen előzményeivel a Széchenyi István Egyetem docense. Csicsmann László úgy vélte, Kína az Egyesült Államokkal szemben egy olyan külső szereplő, amely hajlandó és képes volt szóba állni Iránnal és Szaúd-Arábiával. A Donald Trump vezette
és Joe Biden sem tudott újabb atomalkut kötni Teheránnal, így Amerika és Irán között nem jöhetett létre párbeszéd
„Amerika kivonulóban van a Közel-Keletről” – fogalmazott a szakértő, aki szerint az amerikai víziót az Ábrahámi Megállapodás tükrözi: Izrael és a mérsékelt arab országok részvételével egy szövetségi rendszert létrehozni a régióban, a szövetség létrehozásának indítéka egyre kevésbé gazdasági, mert az Egyesült Államok egyre kevésbé függ a közel-keleti energiahordozóktól. Ezzel szemben Peking olyan szövetségi rendszerben gondolkodik, amelyben integrálja a térség államait, ennek első számú oka pedig az, hogy a kínai gazdaság ráutalt a régió kőolaj-utánpótlására.
„Egy globális hatalmat az definiál, hogy hogyan képes egy távol eső régióban rendet teremteni. Ez egy alternatívája annak, amit az Egyesült Államok elképzel a térségben, de úgy tűnik, hogy sikeres. Tegyük hozzá, hogy a térségbeli államok is hasonlóan gondolkodnak, észlelik azt – különösen Szaúd-Arábia, az Egyesült Államok egyik legfőbb partnere –, hogy az Egyesült Államok visszavonulót fújt, és különösen a 2021-es tálib hatalomátvétel Afganisztánban egy olyan negatív üzenetet küldött a Közel-Keleten, hogy esetleg az Egyesült Államok nem fogja majd megvédeni a szövetségeseit” – vélekedett Csicsmann László, aki szerint ez arra készteti a térség vezető államait, hogy több irányú kapcsolatokat ápoljanak, vagyis
Az Egyesült Államok visszavonulóban a térségből, mert a csendes-óceáni régióra koncentrál, India az új szereplő a Közel-Keleten, míg Kína már régóta jelen van, de ezzel a közvetítéssel újszerű diplomáciai sikert tudott felmutatni.
A közvetítésre képes hatalmak közül Kína az egyetlen, amely hajlandó szóba állni Iránnal a jelenlegi helyzetben – a kínaiak érkezése megbontotta az eddigi két szövetségi rendszert: az egyik Irán vezetésével az Izraellel szembeni „ellenállás frontja”, a másik pedig a Szaúd-Arábia vezetésével létrejött szövetség a mérsékelt arab országok között.
A kiegyezést esélyét javította, hogy a jelenlegi világpolitikai folyamatokban nagy a kockázata az eszkalációnak, így abban sem Irán, sem Szaúd-Arábia nem érdekelt,
– tette hozzá az egyetemi docens. „Irán azt a lehetőséget keresi, hogy ismét legitim szereplő legyen a közel-keleti térségben”, a megegyezéssel Teherán egy kitörési pontot talált jelenlegi pozíciójából.
Kína 2014-ben bejelentette az Övezet és Út Kezdeményezést, ami lényegében egy keletről-nyugatra tartó terjeszkedési politika, bilaterális kapcsolatokra épülve – emlékeztetett a Közel-Kelet-szakértő, aki szerint az Új Selyemút kiépítésének útjában ott van a Közel-Kelet földrajzilag, és ennek metszetében éppen Irán fekszik. „A kínai törekvések szempontjából nem megkerülhető Irán szerepe” – folytatta –, tengeren a Hormuzi-szoros, a szárazföldi szállításban Törökország vagy Közép-Ázsia felé fontos terület.
„Irán azért is került közelebb Kínához, mert az iráni olajat titokban Kína vásárolja fel közvetítőkön keresztül”
– tette hozzá.
Kínában a Közel-Keletre vonatkozóan egy stratégiai dokumentum született, az Arab Policy Paper, amely kimondja: Kína érdekelt a stabilitásban, de elsősorban a gazdasági kérdésekkel foglalkozik. „Peking képes mediálni, képes gazdasági kapcsolatokat létesíteni, de egy valamit még nem: katonai jelenlétre, fegyveres beavatkozásra nem képes” – fogalmazott Csicsmann László.
A gazdasági érdekeken túl elsősorban a „politikai befolyásszerzés Kína érdeke a Közel-Keleten” – tette hozzá a szakértő.
A megállapodás jele annak, hogy a felek felismerték, hogy egy nagyobb háború kockázatát el kell kerülni, a szaúdiak rájöttek arra, hogy az iráni nukleáris veszélyt tárgyalásos úton talán el lehet elkerülni.
„A térségben megtanultuk azt, hogy az írott megállapodásoknak nem nagy jelentőségük van” – fogalmazott Csicsmann László.
Az egymás belügyeibe való be nem avatkozásban lehet bízni, erre tettek ígéretet a felek, vagyis a proxy-szervezeteket Irán visszafogja-e más államokban: a jemeni békére nyílhat most elsősorban esély.
A szaúdiak nem írták alá az Ábrahámi Megállapodást, de ez Szaúd-Arábia regionális pozícióját jelentősen erősíti: egyszerre képesek tárgyalni Iránnal és Izraellel. A zsidó állam csalódott, mert az Amerikával osztott stratégiája, a „maximális nyomásgyakorlás” stratégiája a szaúdi-iráni kiegyezéssel gyengül.
Csicsmann László szerint a szaúdi-izraeli írásbeli megállapodás ideje még nem érkezett el, az Jeruzsálem státuszának és a palesztin kérdésnek a függvénye.
Arra a kérdésre, hogy a kínai diplomáciai siker az amerikai pozíció gyengülésének a jele, a Közel-Kelet-szakértő azt válaszolta: Obama elnök meghirdette az Ázsia felé fordulás politikáját a 2010-es években, a Közel-Keleten közvetlen amerikai érdek a Perzsa-öböl közvetlen hajózhatósága, Izrael támogatása és a terrorizmus visszaszorítása.
„Amerika a fegyverkereskedelme révén biztonságot szavatoló állam maradt a térségben,
ez a szerepe nem gyengült meg, ugyanakkor ezt kihasználva nőtt fel Kína a térségben” – magyarázta a Széchenyi István Egyetem docense. Mint mondta, Kína még nem képes az Egyesült Államok szerepét átvenni.
Csicsmann László kéthetes pakisztáni tapasztalatairól beszámolva megjegyezte: a kínaiak ott is jelen vannak, a gvadari kikötőt ők építik, ez pedig zavarja Indiát és az Egyesült Államokat is. Utóbbit azért, mert amerikai orientációjú állam volt, de ma már „a pakisztáni fegyverbeszerzések nagy része Kínából érkezik”. De az utóbbi években kínaiak építenek gátakat az India által is igényelt, vitatott hovatartozású területen, Kasmírban is.
--
Az adás vendége Csicsmann László Közel-Kelet-szakértő, a Széchenyi István Egyetem docense volt.
--
A beszélgetést itt nézheti meg:
--
Nyitókép: Muszaid al-Ajbán szaúdi államminiszter, Vang Ji kínai államtanácsos és Ali Samháni, az iráni nemzetbiztonsági tanács vezetőjének a megállapodást követő kézfogása Pekingben 2023. március 10-én (forrás: CHINESE FOREIGN MINISTRY / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
Az oroszok kijevi és más ukrán városokban található támadási célpontokat jelöltek ki, többek között az elnöki hivatalt is – állítja az ukrán elnök.
Egy biztos, Oroszországban komoly tárgyalópartnerként tekintenek a volt magyar miniszterelnökre.
Mariupol egykori védői, tisztek és sorkatonák is hazatérhettek.
Az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) bejelentette, hogy számos kínai hajót átengedtek a stratégiai Hormuzi-szoroson.
Már összeboronálták őt a Liverpoollal is, de máshol köthet ki.
A szakértő szerint a távol-keleti ország most kedvezőbb pozícióból tárgyal, aminek a világgazdaág lehet a legnagyobb nyertese.
Meggyőződésem, hogy Magyarország jövője elképzelhetetlen erős, szabad és nemzetközileg is sikeres tudományos közösség nélkül.
A Fidesz elnöke szerint a frissen hivatalba lépett miniszterelnök „szamárságokat beszél. A leköszönt nemzeti kormány az országot nem kifosztotta, hanem felemelte.”
