„Nyugati tévedés, hogy Európa fenyegetés alatt áll, Putyin Ukrajnát akarta” – Demkó Attila és Jójárt Krisztián elemzése a Mandineren

***

„Ez egy elképesztő stratégiai kudarc” – kezdte véleményének kifejtését Jójárt Krisztián, aki szerint az orosz szakmai nyilvánosságban még nem történt meg a háború első egy évének kiértékelése, szakmai viták helyett a Telegram csatornáján zajlik a harcok megvitatása.

Az biztos, hogy az oroszok egy néhány napos háborúban gondolkodtak: precíziós eszközökkel tömeges csapást mérnek az ukrán vezetési pontokra, a légvédelmet kiiktatják, katonai erővel végrehajtanak egy rezsimváltást, az ukrán politikai elitet kiiktatják – ez volt a cél az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa szerint. Jójárt Krisztián azonban úgy látja,

rosszul mérték fel az ukrán társadalmat, a saját katonai képességeiket túl-, az ukránét pedig alulértékelték.

Demkó Attila egyetértett, hogy kudarc volt az orosz művelet, de úgy vélte, egyes elemeinél megvalósult a villámháborús terv. A kudarc okát ő is a titkosszolgálati hibákban látja, ugyanakkor a katonai kivitelezésben nem lát nagy csúszásokat: az oroszok vélhetően „azért nem pusztítottak a háború első szakaszában nagyobbat, mert arra számítottak, hogy a terület az övék lesz”. Különleges hadműveletet indítottak, nem egy „százszázalékos” háborút, katonailag nem valósítottak meg olyan csapásokat, amelyekre képességeik voltak, sokszor inkább demonstratíve támadtak – fűzte hozzá.

Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője szerint

de az ukrán hadsereg erejét és a Nyugat elszántságát is. Nyugat-Ukrajna elfoglalása eleve kudarcra volt ítélve, így a teljes stratégiai győzelemre nem volt esélyük – tette hozzá.

Mi a stratégia most?

Az SVKI szakértője szerint az orosz stratégiai gondolkodás az lehet, hogy miután elbukott a különleges katonai művelet, és ez március végére nyilvánvalóvá vált, még egy egy hosszú háborúban felőrölhetik Ukrajnát. „Ehhez megvan az orosz stratégiai türelem, miközben azt remélik, hogy a Nyugat kitartása, politikai akarata idővel megtörik” – magyarázta Jójárt Krisztián.

„Most már jóval kevesebbel is beérnék, Donbasz elfoglalása a minimálcél, és Zaporizzsja és Herszon régió jelenleg ellenőrzött területének megtartása” – hangsúlyozta Demkó Attila. A szakértő szerint

nem tudják lezárni a háborút, pedig ha meglenne a Donbasz, részükről elindulhatna a tárgyalási folyamat.

Demkó szerint nem látszik, hogy az orosz hadseregben lenne olyan katonai erő, hogy nagy áttöréseket, átkarolásokat végrehajtva meg tudnák semmisíteni az ukrán haderőt. Felőrölni, amortizálni az ukrán élőerőt – ez lehet a következő hónapokra tervezett orosz stratégia, nem több – vélekedett.

Az MCC kutatója úgy vélte, Ukrajna nem fogja elfogadni a területi veszteségeket, és a nemzetközi közösség sem ismerte el az orosz annektálásokat, így Oroszország e tekintetben teljesen elszigetelődött, és ebből az látszik, hogy ez egy befagyott konfliktus lesz, amely évekig elhúzódhat. „A teljes lezárást egy dolog jelentheti: a teljes ukrán győzelem, ha a Krímből is visszaszorítanák az oroszokat – ez hozna politikai megoldást, de ennek az esélye csekély, csak lokális ukrán sikerek várhatóak” – konstatálta Demkó.

A szakértő szerint

egy-két zászlóaljnyi harckocsi elveszik, ugyanakkor az igaz, hogy az új fegyverek a morált emelik. Mint fogalmazott, ha Kína lőszert ad majd az oroszok, akkor azzal „nagy távlatok nyílhatnak meg az oroszok előtt”.

Jójárt Krisztián úgy vélte, az orosz haderő sorozatban rossz stratégiai döntéseket hozott, de mára adaptálódott, átment védekezésbe, csapatokat csoportosítottak át, sűrűbb lett a védelmi rendszerük – ez egy racionális stratégia volt, de az orosz politikai vezetés láthatóan nem elégszik meg ezzel. Mint mondta, négyszeres élőerő-fölényük van, viszont 1800 tisztet vesztettek, nem véletlen, hogy belarusz területen képzik ki a tartalékosok zömét; a fronton az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek, 260 ezer orosz katona és a 300 ezer mozgósított fele lehet ukrán, illetve belarusz területen.

A  nyugati fegyverszállítások kapcsán Jójárt megemlítette: annak a szimbolikus értéke is nagyon fontos. „A háború súlypontja nem a hadszíntéren van, katonai vereséget a felek nem fognak egymásra mérni.

Joe Biden kijevi látogatása is jelzés arra, hogy a Nyugat tudja, hogy egy ez elhúzódó háború lesz, és kész arra, hogy támogassa Ukrajnát” – fogalmazott a szakértő.

Hogyan értelmezik a háborút a felek?

Az oroszok a „birodalmi identitás-logikájukon keresztül fenyegetésként érzékelték, hogy Ukrajna kikerül az orosz érdekszférából, de azt tudták, hogy Ukrajna NATO-tagságának nincs perspektívája, viszont tartottak attól, hogy a NATO ott lesz Ukrajnában” – magyarázta Jójárt Krisztián, hozzátéve: 2014 után volt bilaterális katonai kapcsolat Ukrajna és az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más államok között, de nem volt egy akut katonai fenyegetés részükről Oroszország felé, mint ahogy a biztonsági garanciáról szóló orosz követelések megfogalmazása után az amerikaiak is jelezték, hogy nincs támadó szándékuk.

Az önálló ukrán nemzet létjogosultságát Putyin régóta vitatja, de általában az oroszok szerint az ukrán nemzettudatot a múltban is mindig valamilyen külső, rosszindulatú hatalom generálta, a Lengyel-Litván Nagyfejedelemség vagy az Osztrák-Magyar Monarchia, ahogy most az angolszász hatalmak, akiknek

– hívta fel a figyelmet a biztonságpolitikai szakértő.

Nemcsak a birodalmi, hanem a nemzeti identitás, az orosz nemzettudat diktálta, hogy így gondolkodjanak Ukrajnáról – tette hozzá kollégája, Demkó Attila, aki szerint a Krímet, Odesszát, Kelet-Ukrajnát az oroszok mindig is orosznak tartották, régi orosz írók, Szolzsenyicin és mások jóval Putyin előtt leírták, hogy Ukrajna az orosz nemzeti történelem része.

Demkó szerint óriási tévedés volt részükről azt várni, hogy a hadműveletek során az oroszok lakta területeken lojalitást találnak, ennyi háborús szenvedés után ők is megváltoztak, hiszen a harcok nagy része az orosz többségű ukrajnai területeken zajlott. „A Krímben azért sikerült gyorsan lépniük, mert ott valóban nagyszámú támogató orosz lakosság élt” – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy

Jójárt Krisztián úgy vélte, az orosz nemzeti és birodalmi identitás nagyon nehezen szálazható szét, „az oroszokban mindig volt egy birodalmi gőg az ukránok iránt, szerintük a kijevi Rusz orosz volt, és a kontinuitás miatt Ukrajna is orosz igazából”. Az SVKI munkatársa szerint Putyin a háború megindításával egy személyi döntést is hozott, márpedig az elnök a covid-járvány alatt elszigetelődött, bizalmi emberei féltek őt tájékoztatni a valóságról, a rendszerben elakadtak a Kreml narratívájával ellentétes hírek. Pedig az orosz katonai elitben voltak hangok, amelyek a háború első szakaszában figyelmeztettek, hogy Ukrajna nagy terület, hadserege jelentős, így „a háború nem lesz sétagalopp”.

Demkó Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy Putyin a birodalmi szemléletet részben már elengedte, a NATO, a Nyugat határait elfogadta; „ha a birodalmi gondolatot követné, akkor ismeretes, hogy a birodalom része volt a Baltikum és a közép-ázsiai köztársaságok egy része is”.

Belarusz, Ukrajna, Oroszország és Kazahsztán északi része az érdekes számára. „Az egy nyugati tévedés, hogy Európa fenyegetés alatt állna, Oroszország nem akar Kelet-Európából pufferzónát csinálni, ő Ukrajnát akarta” – hangsúlyozta a szakértő.

„Ez Putyin személyes háborújává is vált Zelenszkijjel és az ukrán elittel szemben. És ezért is nagyon nehezen elengedhető számára, attól függetlenül, hogy most már ez egy rezsimbiztonsági kérdés, ez már a jövőjének a kérdése, mert ha nem nyernek, rámennek” – fogalmazott Demkó.

Miért folyik a harc, mi a tét?

Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy Joe Biden az ukrán-orosz összecsapást a demokrácia és az autokrácia összecsapásaként értelmezi, Demkó Attila úgy válaszolt: „Ez egy nyugati bullshit”. Sem Ukrajna, sem Tajvan konfliktusa nem a demokráciáról szól, hiszen az amerikaiak akkor is védték Tajvant, amikor az még egy diktatúra volt – mindkét államnak stratégiai jelentősége van, erről szól az ügy – szögezte le a biztonságpolitikai szakértő.

Ez a nyugati gondolkodás egy zsákutca, ahogy a nyugati demokráciaexport gyakorlata is az volt” – fogalmazott Demkó, majd hozzátette: az oroszok azért merték meglépni ezt a háborút, mert a Nyugat leamortizálta magát a korábbi háborúkban, illetve Belaruszban a Nyugat osztrakizálta Lukasenka elnököt, pedig a keleti szláv világban ő volt Putyin ellensúlya, és ha nem gyengült volna meg, nem engedte volna meg, hogy Kijevet megtámadják.

„Azt gondolom, hogy egy világrend-konfliktusról van szó, hogy ha ezt az autokrácia versus demokrácia dimenziót el is engedjük, akkor ez inkább úgy értelmezhető, hogy az Egyesült Államok unipoláris pillanatának a vége” – vette át a szót Jójárt Krisztián. A biztonságpolitikai szakértő szerint ez a háború az új világrendről is szól, az oroszok az ezredforduló óta áltatják magukat azzal, hogy lezárul az amerikai hegemónia korszaka, és utána létrejön egy új, többpólusú világrend – Oroszország is egy hatalmi centrum lenne ebben, ez kívánatos cél lenne számukra. „Oroszország ezt próbálja kivívni Ukrajnában, az Egyesült Államok részéről pedig

– és ez üzenet nemcsak Oroszország, hanem Kína számára is” – hívta fel a figyelmet Jójárt Krisztián.

--

A Mandiner Világrend vendégei Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője és Jójárt Krisztián biztonságpolitikai szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa voltak.

Az adás itt tekinthető meg:

--

Nyitókép:  Ukrán katonák lőgyakorlaton vesznek részt Zaporizzsja közelében február 18-án  –  forrás: Mustafa Ciftci / Anadolu Agency via AFP

--