„Meg akartam kérni a barátnőm kezét. Aztán csettintés, súlytalanság, benne is vagyunk a háborúban. A srácok futnak, aztán bumm, mint egy dinnye, az egyik feje felrobban” – kezdi beszámolóját Tork, aki az Azov-ezred keretében harcolt, Mariupolban került hadifogságba, miután elvesztette lábát és nem tudott tovább harcolni. Maga is meglepődött azon, hogy az oroszok elengedték fogolycsere keretén belül, mint mondta, először az is felmerült benne, amikor felpakolták egy autóbuszra, hogy vesztőhelyre viszik.
Az orosz hadifogságról alapvetően nem fest túlságosan szörnyű képet: azt mondja, az oroszok, szakadárok nem voltak túl beszédesek, de nem is bántak vele rosszul. Mint mondta: az oroszok közül „sem mindenki örült” a fejleményeknek, de „szolgálni akarnak.”