Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Erről faggatták a Fonó vendégeit és egyik szervezőjét, Berecz Istvánt.
A Fonó sajátos közege a táncház-mozgalomnak: elegyíti a táncoktatást a klasszikus klubélettel, így azok számára is út nyílik a magyar néptánc, a népzene, és a népi kultúra megismerésére, akik nem szeretnének táncegyüttesbe járni. Így a Fonóba is ellátogatott a Folkkocsmák világának stábja.
Az 1970-es években kialakuló táncházmozgalom egyik új fejleménye az egyre népszerűbb folkkocsmák világa, mely jelenleg virágkorát éli Budapesten. A hagyományosan működő táncházak mellett a folkkocsmák egy újfajta szórakozási formát nyújtanak szinte a hét minden napján. Sokszor és sokan féltették már a táncházas szubkultúrát, de minden jel arra utal, hogy ez a - nem is olyan szűk - kör évtizedről évtizedre megújul, frissül, változik. A hagyományok szeretete egy olyan összetartó, erős szubkultúrát alkotott, amely a tánc és zene kedvéért hétről hétre összejár, szórakozik, beszélget, énekel, táncol. De vajon hagyományőrzés-e ez vagy szimlán buli? Be lehet-e kapcsolódni külsősként?