Miközben a szemünk előtt zajlik Nyugat-Európa morális összeomlása, addig sokan még mindig azt gondolják, hogy a „nyugati út” a Kánaánba vezet.
Néhány nappal ezelőtt megrázó történet járta be a sajtót: egy huszonöt éves lányt saját kérésére megölt a spanyol állam. Noelia Castillo eutanáziáját annak ellenére engedélyezte a bíróság, hogy nem volt halálos beteg. A lányt korábban a saját barátja bántalmazta szexuálisan, később pedig három férfi is egy szórakozóhelyen. Az esetek soha nem lett kinyomozva, mert a lány nem jelentette őket a rendőrségen. 2022-ben öngyilkossági kísérletet követett el: kiugrott az ötödik emeletről, s bár a zuhanást csodával határos módon túlélte, deréktól lefelé lebénult. 2024-ben a spanyol állam engedélyt adott neki az eutanáziára; az édesapja az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely azonban a múlt héten helyben hagyta a spanyol döntést. Így nem sokkal ezelőtt Noelia 25 évesen a spanyol orvosok segítségével távozott az élők sorából. Felmerül a kérdés: milyen progresszió az, amely ahelyett, hogy segítene a szenvedőkön, megöli őket? Ahogy Brendan O’Neill írta a Spectator hasábjain:
„Az a gondolat, hogy létezik értéktelen élet, amely oly rettenetes, hogy az állam segíthet az elpusztításában, maga az embertelenség.”
Nem Noelia az első eset Európában, mikor egy mentális problémákkal küzdő és valóban súlyos fizikai szenvedéseket átélt fiatalnak engedélyezték az eutanáziát. A története, amelyről sok téves információ is terjed az interneten, talán azért olyan megrázó, mert ellentétbe állítható számtalan esettel, amikor Nyugat-Európában mentális betegségre vagy nehéz gyerekkora hivatkozva felmentették súlyos bűncselekmények elkövetőit. Az embernek olyan érzése támad, hogy
miközben a gyengéket bántalmazók gyakran megússzák enyhe büntetéssel és rehabilitációs programokkal, közben az áldozatoknak és szenvedőknek az állam csak a „kegyes halált” ajánlja fel.
Ez lenne az az Európa, amihez fel kellene zárkózni?
Az elmúlt hetekben nemcsak Noelia Castillo története rázta meg Európát, hanem egy olyan döntés is született, amely a szólásszabadságot támadta be. Ugyanis a finn legfelsőbb bíróság bűnösnek találta Päivi Räsänen finn parlamenti képviselőt „gyűlöletbeszéd” vádjában. Räsänen-t azért ítélték el, mert 2004-ben Juhana Pohjola lutheránus püspökkel közösen kiadott egy az egyháza számára készült, a házasságról szóló brosúrát, amelyben arról írt, hogy a homoszexuális életvitelt a Biblia bűnnek tekinti. Az ítélet alapja „egy csoportot sértő szöveg elkészítése és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele”. „Ez az ítélet emlékeztet arra, hogy egyetlen demokrácia sem védett az alapvető szabadságjogok eróziójától. A békés véleménynyilvánítás büntetése – különösen, ha az mélyen gyökerező vallási meggyőződésen alapul – a szabad társadalmak legfőbb alapjait ássa alá” – nyilatkozta Kristen Waggoner, az Alliance Defending Freedom vezérigazgatója.
Senki ne gondolja, hogy ez csak Finnországban történhet meg.
Ha az ügyet a finn konzervatív képviselő az Európai Bíróság elé viszi, könnyen lehet, hogy ahelyett, hogy a javára döntenek, megerősítik, miszerint a bibliai világnézet a házasságról „nem elfogadható.” S ha a Biblia világnézete nem elfogadható, akkor akkor nemcsak a szólásszabadság, hanem a vallásszabadság is veszélybe kerül.
Ez a két eset rávilágít arra, hogy miként erodálódnak a legalapvetőbb emberi jogok Nyugat-Európában. Lassan annyira eltorzul a nyugati igazságszolgáltatás, hogy a gyengét nem védi meg, a bűnöst pedig felmenti. Erre napi szinten lehet példákat találni Németországban. Nemrég napvilágot látott egy hír, miszerint egy ifjúsági központ nem jelentette a hatóságoknak egy 16 éves lány megerőszakolását, mert tartottak attól, hogy az elkövető háttere indulatot ébreszt, mondván: „a muszlim fiúkon már így is elég nagy a rendőri figyelem”. Ayaan Hirsi Ali amerikai szerző egy egész könyvet írt „Préda” címmel arról, hogy miként tusolják el a migránsok által elkövetett, nők elleni erőszakot (akár európai, akár migráns hátterű az áldozat), mert annyira félnek az európai hatóságok, hogy az csak erősíti az idegengyűlöletet és a jobboldali pártokat.
A retorikájukból arra lehet következtetni, hogy a nyugati liberálisokat nem érdekli sem a terror, sem a bűnözés, ők a legnagyobb fenyegetésnek a jobboldal hatalomra kerülését tartják.
Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik azt mondják, hogy mindez propaganda. Gyakran hallható érv: „az anyám/a testvérem/munkatársam nyaralt/élt/dolgozott X nyugati országban és ő ebből nem látott semmit.” Erre az érvelésre nemrég reagált a Mandinernek nyilatkozó iszlámkutató, aki elmondta: nagyon is ismeri ezt a hozzáállást, hiszen a nyugati liberálisok is úgy tesznek, mintha a migráció nem is lenne valódi probléma. Azonban szerinte a statisztikák és a cáfolhatatlan adatok a fontosak. Nyugat-Európában a nagyvárosokban gyakran várostervezéssel akarják elrejteni a problémát: így az elit a saját rendezett negyedeiben nem találkozik az általa támogatott poltikák következményével. Azt is hozzá kell tenni, hogy sokan még akkor sem akarják látni a valóságot, mikor az pofon vágja őket. Nemrég New Yorkban egy kis csoport az iszlám ellen tüntetett, mikor egy iszlamista fiatal egy házi készítésű bombát dobott a tüntetést biztosító rendőrökre, amit egy szónokló ellentüntető válla felett hajított át, miközben az éppen arról beszélt, hogy „mindenkinek van helye New Yorkban”. Ehhez hasonló vakság jellemzi a nyugat-európai liberálisok többségét is.
Ezt is ajánljuk a témában
A politikai iszlám annak a modernitásnak az ellensége, amelyben mindannyian élünk – mondta Susanne Schröter professzor a Mandinernek adott interjúban, amelyben a németországi helyzetről is beszámolt.
Miközben Magyarországon még mindig sokan a Nyugathoz való csatlakozásról álmodoznak, egyre több nyugati ember ébred fel, hogy miként gyengítették meg tehetségtelen vezetőik a virágzó és gazdag társadalmaikat. Nem véletlen, hogy a legtöbb európai választás közponi témája a migráció. Miközben az európai politikusok az ukrán háborúról, civilizációs kihívásokról szónokolnak, a saját népeiket nem védték meg az iszlamista tömegektől. Európa már egyszer majdnem elpusztult, mikor ordas eszmék bűvöletébe került. A második világháború után Nyugat-Európa kapott egy második esélyt, de ahogy Tatár György mondta a Mandinernek:
„miután Európa elpusztította zsidó lakosságának a kétharmadát, úgymond az ehhez vezető ideológiát jóvá teendő, milliószámra fogadta – és fogadja – be a maradék vérszomjas ellenségeit.”
Mire Magyarország kiszabadult a kommunizmus szorításából, azok a folyamatok, amelyek mostanra látszanak beérni, már elindultak Nyugat-Európában. Akkor még a tömeges migráció, a gazdaságot romboló zöld politikák, az embertelen progresszív eszmék, a zsidó-keresztény értékrend megvetése még gyerekcipőben jártak. Most azonban már látni, mi az eredménye. Talán a nyugati emberek felébrednek, de addig is Magyarországnak joga van más úton járni.
(Nyitókép: Unsplash)
Ezt is ajánljuk a témában
„Nem vagyok jós, de félek. Szerintem káosz és belháborúk után Európa különböző civilizációjú szigetekre bomlik szét.” Tatár György vallásfilozófust kérdeztük civilizációnk jelenéről és jövőjéről.
Aki minden helyzetben másokat hibáztat, az nem előre megy – csak körbe-körbe jár.
Az eset rávilágít a spanyol eutanáziatörvény súlyos hiányosságaira.
Bonyolultabb az élet annál, hogy milliószám kötegelve minősítsük egymást.
Hogyan korlátozza a szólásszabadságot az Európai Unió, mégpedig annak nevében? Miként von el lopakodó módon jogköröket a tagállamoktól és szervezi ki a cenzúrát az Európai Unió NGO-knak? Megjelent egy átfogó útmutató!
Nagyhatalmi játszmák, Vlagyimir Putyin-Hszi Csin-Ping találkozó, olajválság: elkezdődött a végjáték?
Már lehet szavazni rá.
A helyi politikusok és civilek egy része tüntetni készül, mert attól tartanak, hogy az amerikai jelenlét fokozása hosszabb távon veszélyeztetheti a sziget önrendelkezését.
