Nyitókép illusztráció. Fotó: HENRY NICHOLLS / AFP
„E cikk célja ébresztő apámnak. Persze nem csak neki. Sokan vannak jó szándékú, naiv emberek, akik sajnos nem látják a valóságot. Vagy talán látnák, de kényelmesebb homokba dugni a fejüket, elhitetni önmagukkal is, hogy nincs nagy baj. Kétségtelenül kényelmesebb ragaszkodni olyan, egykor talán valóban helytálló vélelmekhez, hogy a Nyugat, az euro-atlanti világ (számos hibája ellenére) alapvetően a létező, elérhető világok legjobbika. Mert valóban rémisztő szembenézni a valósággal. És ezért sokan inkább úgy tesznek, mintha nem látnák.
Nem csak azt, ami Nyugaton történik; ezt azért nehéz nem látni, még ha a fősodratú média és az európai politikai vezetés megpróbálja eltitkolni, elbagatellizálni, átkeretezni az eseményeket. A főbb hírek azért mégis átütik a hallgatás falát. De hogy aztán ebből milyen érzet alakul ki a lakosságban, egyáltalán kialakul-e valamilyen érzet vagy csak legyintenek, továbbmennek, elfelejtik… abban nagymester a globalista elit, politikusostól, médiástól, de a kulturális és közéleti szereplők, nemzetközi szervezetek is vastagon sárosak.
A nyugati civilizáció és jogrend szisztematikus elpusztítása zajlik, egyszerre belülről és kívülről. De már nemcsak úgy, hogy kívülről dörömbölnek a hódítók (bevándorlók, elsősorban iszlám országokból), belül pedig bomlasztanak a deviánsok (woke-marxizmus, LMTBQ), hanem már a külső ellenség egy része is itt van belül.
És a Nyugat továbbra is csak él bele a világba, mintha nem lenne holnap, a rómaiakat megszégyenítő módon menekül a valóságból, gurítja le a torkán a bort, eszegeti a szőlőszemeket, egy-egy pillanatra ugyan rájön a rosszullét, olyankor egy lúdtollal kicsit megpiszkálja a torkát, hány egyet, aztán minden megy tovább. »Wir schaffen das« – meg tudjuk csinálni; mondta Angela Merkel még 2015-ben. De már akkor sem tudták megcsinálni. Mára pedig még sokkal rosszabb lett a helyzet.