Pride fáradság – Csökkeni kezdett az LMBTQ ügyek támogatottsága Amerikában

Az Egyesült Államokban a melegházasság törvényi szintre emelését megelőzte egy több évtizedes előkészítés, amely során a hagyományosan konzervatív és protestáns amerikai kultúra szépen lassan liberalizálódott. Ennek a folyamatnak több vonala volt; egyrészt a popkultúra végezte az érzékenyítést, másrészt viszont a progresszív aktivisták a 60-as évekkel kezdődően elfoglalták a társadalom legfontosabb intézményeit és ennek eredményeképpen jelentős változások történtek az emberek gondolkodásában. 

A melegjogi aktivizmus épített a polgárjogi mozgalom, valamint a feminista mozgalmak tanulságaira és hihetetlen gyorsasággal tette elfogadottá az LMBT ügyeket. 

Alig hét évvel később azonban a Legfelsőbb Bíróság legalizálta az azonos neműek közötti házasságot. A lakosság igazodott ehhez: a melegházasság a támogatottsága a csúcsát a 2020-as évek elején érte el. Ekkor azonban valami megváltozott: a republikánusok és a független szavazók között is jelentősen csökkent az LMBTQ ügyek támogatása. Ennek összetett okai vannak: 

• Egyrészt az amerikaiak belefáradtak a Pride körüli kötelező körökbe, amely júniusba arra kényszerítette a cégeket, hogy szivárvány jelmezt vegyenek fel. 
• Másrészt a transz-lobbi kezdte dominálni a párbeszédet, a transz sportolók, a női terek körülötti viták, és a transz aktivisták iskolai tevékenysége kiütötte a biztosítékot. Ráadásul megjelentek az első olyan fiatalok, akik megbánták, hogy tinédzser korukban átműtették magukat. 
• A harmadik terület, amelyet egyre jelentősebb felháborodás övez az a béranya ipar, amelynek egyik legfontosabb kliensei a homoszexuális férfiak. A béranyaság körülötti vitát különösen az gerjeszti, hogy a gyakorlat elsősorban a hírességek körében elterjedt, ezért jelentős figyelmet kap. 

Ahogy a Gallup írja: bár az amerikaiak többsége továbbra is támogatja az azonos neműek házasságát, a jelenlegi 65%-os támogatottság hat százalékponttal alacsonyabb a 2022-es és 2023-as csúcsértékeknél. Hasonlóképpen, a melegek vagy leszbikusok kapcsolatait erkölcsileg elfogadhatónak tartók aránya – 62% – 2016 óta nem volt ilyen alacsony. Azon amerikaiak aránya pedig, akik erkölcsileg elfogadhatónak tartják a nemváltást, az elmúlt öt évben nyolc százalékponttal, 38%-ra csökkent.

Minneapolis városháza Pride ünnepség 2026:

Élni és élni hagyni, vagy mégsem?

A melegházasság törvényi szintre emelése előtt az aktivisták azzal érveltek, hogy a vallási okokból tiltakozóknak engedniük kéne, hiszen „nem érinti őket, hogy más mit csinál a hálószobájában.” 

Az aktivistáknak ugyanis nem volt elég a törvényi elfogadás, hanem támogatást és ünneplést vártak el a társadalom minden rétegétől. Ekkor kezdődtek a perek: párok beperelték a virágkötőt, aki nem akart melegesküvőt díszíteni, a cukrászt, aki nem akart tortát sütni, és az örökbeadó ügynökségeket, akik csak hagyományos keresztény házaspároknak adnak örökbe gyermekeket. Az iskolákban a tananyagokban megjelent az LMBTQ szexuális felvilágosítás, amely ellen tiltakozó szülőket homofóbnak bélyegezték. A Biden éra alatt a szövetségi kormány elkezdte kormányzati szinten is a gender-ideológiát hirdetni, és a különböző intézményektől elvárták az ideológia elfogadását. 

A nagy teszt a cégek számára a Pride hónap lett, mikor mindenki bizonyíthatta a hova tartozását. Egyesült Államokban júniusban a cégek kötelező köröket futnak: mindenki igyekszik piacra dob szivárványszínű csomagolású termékeket, Pride témájú hirdetéseket adnak ki, és céges képviseletek felvonulnak a melegfelvonulásokon, mintegy ezzel jelezve, hogy „jó oldalon” állnak. Időközben a szivárvány zászló helyét átvette az új „progresszív szivárvány”, amin a különböző új szexuális identitások színei lassan elnyelik az eredeti zászlót. Ahogy arról a Spectator magazin írt nemrég: 

Transz lobbi

Ami a felméréseken is egyértelműen látszik, hogy az amerikai lakosság jelentős része a transz ügyekkel kapcsolatban már egyáltalán nem támogató. A melegházasság elfogadatása után a transz jogok lettek az „új ügy”, amiért a progresszív aktivisták harcolni kezdtek. A 2010-es évek közepén teljes erővel betört a gender ideológia az amerikai kultúrába. 

Ahogy arról már egy korábbi cikkünkben beszámoltunk: Barack Obama már 2014-ben a Title IX szabályozás módosításával (amely eredetileg a nőket védte) védetté tette a nemi identitást. 2015 januárjában az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának Polgárjogi Hivatala egy levelet küldött ki, amelyben az új rendeletet úgy értelmezte: az iskoláknak engednie kell, hogy a diákok a nemi identitásuk és nem pedig a születési nemük alapján használják a különböző nemek szerint szegregált létesítményeket (öltözők, mosdók). Ez perek és viták tömegét robbantotta ki. Miután Donald Trump hatalomra jutott, visszavonta ezeket, azonban a viták nem értek véget, viszont az iskolák dönthettek, hogy mit szeretnének – nem volt szövetségi szinten rájuk erőltetve a gender-ideológia gyakorlati bevezetése. Biden kibővítette Obama döntését és újraindította a WC-háborúkat. 

A piaci alapú amerikai egészségügyi rendszer is hatalmas üzletre talált a nemátalakító műtétekben, sorra jöttek létre a gender klinikák. 2014 és 2023 között 68%-al nőtt azoknak a száma, akik transzként azonosították magukat. 

Aztán jöttek a transz sportolók, akik férfi létükre női versenyeken indultak, majd pedig egyre több olyan fiatal lépett elő, aki tinédzser korában nemet váltott, akár műtétet is átesett, de meggondolta magát. Az ilyen fiatalok horrorisztikus történetei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy egyre nagyobb a szkepticizmus a nemváltással és annak következményeivel kapcsolatban. Ennek ellenére a Demokrata Párt továbbra is a transz ügyek bajnoka, például New York új polgármestere nemrég bejelentette, hogy dollármilliókat különít el hormonkezelésekre és nemváltó beavatkozásokra: például az állam állja, hogy egy férfi szilikonmelleket kapjon, vagy éppen levágják a nemi szervét. (Mellesleg ez több államban elfogadott gyakorlat, az egészségbiztosítás fedezi ezeket a beavatkozásokat.)

Kiadó az anyaméh

A harmadik terület, amely hozzájárult az LMBTQ ügyek támogatásának a csökkenéséhez, az a béranyaság kérdése, amely különösen a konzervatív körökben okoz felháborodást. Európával ellentétben az Egyesült Államok rendkívül liberális a kérdésben, és virágzó béranya ipart kezd kiépíteni. Mindez nem mentes a morális aggályoktól. Néhány hónapja köröket ment az interneten egy videó, amelyen egy meleg country énekes egy kisbabától azt kérdezi: „Kit szeretnél apát vagy papát?” Mire a kisbaba azt gügyögi: „Mama!” Erre a férfi nevetni kezd és azt mondja a tanácstalan babának:„Nincs mama!”

A videó a konzervatív gyerekjogi aktivisták körében kiverte a biztosítékot, különösen mivel a videóban szereplő babát béranyán keresztül vállalta a melegpár. Többen megjegyezték, hogy a béranyaság intézménye a gyermekeket árúvá teszi, és ezzel automatikus félárvaságra vannak ítélve. Amerikában elmaradt az igazi vita a kérdéssel kapcsolatban, és az igény felülírta a morális aggályokat. 

Az amerikaiak az elmúlt 250 évben magától érthetőnek tekintették saját keresztény értékrendjük megélését, azonban az elmúlt években kiderült, hogy komoly árat kell fizetniük, ha ragaszkodnak az értékeikhez. Egy bizonyos: több, mint egy évtizeddel a melegházasság törvényi szintre emelése után a konzervatívok megtanulták, hogy az „élni és élni hagyni” egy hamis ígéret volt. Helyette egy állandósul harcba csöppentek, ahol az élet minden területén meg kell védeniük a nézeteiket és csatát kell folytatniuk.  

Nyitókép: MOLLY RILEY / AFP