A szülők beleegyeztek a procedúrába. Chloe először pubertásblokkolókat kapott, majd 13 évesen megkapta első tesztoszteroninjekcióját. Két évvel később folytatódott az átalakulás: egy genderspecialista beutalta egy sebészhez, hogy az „felsőtestműtétet” hajtson végre rajta, vagyis vágja le a melleit. Nem mérték fel a mentális állapotát, hanem 15 évesen levágták a melleit. Ez egy bonyolult és Chloe saját szavaival élve „barbár” műtét volt. A lánynak a mai napig kötéseket kell hordania, mert különben folyadék fakad fel a sebeiből.
A műtét után egyre erősebben kezdte érezni: ő igenis nő, és megbánta a döntését. Titokban elkezdett újra női ruhákba öltözni. Majd váratlanul egy órán, amin az anya és gyermeke közötti szoros kapcsolatról volt szó, Chloe rájött: ő soha nem szoptathatja majd a kisbabáját. Ekkor döbbent rá: normális családot és gyermekeket szeretne. Ez a felismerés teljesen összetörte őt. 16 évesen bejelentette szüleinek és a pszichológusainak: megbánta a nemváltást, újra lány szeretne lenni. Mint Petersonnak elmondta: az orvosok elfogadták a döntését, de nem segítettek neki az identitása helyreállításában.
Azonban hiába gondolta meg magát, komoly fizikai problémákkal szembesült: a tesztoszteron miatt a hangja olyan lett, mint egy mutáló tinédzser fiúnak, vizelési zavarai vannak és állandóak az ízületi panaszai. A melleit örökre elvesztette, ráadásul annyira barbár módon műtötték meg, hogy műmelleket sem kaphat.
Amikor 18 évesen elkezdte megosztani a történetét, hatalmas gyűlölet áradt rá. Elvesztette a barátai egy részét és propagandistának lett bélyegezve. Több állami törvényhozás előtt tanúvallomást tett, és története lett sok republikánus törvény alapja, amelyek megtiltják a kiskorúak nemváltását.
Júliusban Chloe a képviselőház igazságügyi bizottságának meghallgatásán a következőt mondta: