A római inkvizíció elé több száz év alatt összesen 2-300 ezer vádlott került, ebből – mint Molnár írja – 50-75 ezer ügy jutott el peres szakaszba, azaz a többiek ellen vádat sem emeltek.
A halálos ítéletek száma 1100-1400 körül lehetett, a több száz év alatt összesen.
Ebből 650-750 a reformáció eszméinek itáliai hirdetése miatt, 250-350 fő boszorkányság (sarlatánság), 150-200 fő egyházi rend nélküli misézés vagy az Oltáriszentség meggyalázása, végül zsidónak vagy muzulmánnak való áttérés miatt 50-100 fő ítéltetett halálra. (A boszorkányság valószínűleg azért jelent sarlatánságot, mert Desidero Scaglia domonkos bíboros, az inkvizíció vezetőjének 1616-os inkvizíciós kézikönyve kifejezetten és határozottan elítéli a boszorkánysággal való gyanúsítgatást. XV. Gergely pápa – 1621-23 – pedig Omnipotens Dei kezdetű bullájában leszögezte, hogy csak akkor adható át egy „boszorkány”, „varázsló” a világi igazságszolgáltatásnak, ha bizonyítható, hogy varázsmesterségével megölt valakit. Ezután a római inkvizíció befolyási övezetében senkit nem ítéltek halálra boszorkányság miatt, mivel minden halálesetre találtak orvosi magyarázatot. X. Ince pápa és a bíborosok tiltakoztak a svájci boszorkányüldözés ellen, de nem jártak sikerrel.)
Volt sok csúnya ügye a római inkvizíciónak, de mégis:
Itáliában előszeretettel próbálták áttetetni ügyüket az emberek a világi bíróságtól az inkvizícióhoz, mivel kiszámíthatóbb és emberségesebb bánásmódra, valamint enyhébb ítéletre számíthattak.
Molnár úgy fogalmaz: „a Szent Hivatal kegyetlensége tehát nem az önkényes brutalitásban, a kínzásokban vagy a tömeges kivégzésekben nyilvánult meg, ennek általában az ellenkezője az igaz”, hanem inkább irányzatok, új utak elfojtásában. Ugyanakkor például Tomasso Campanellát az inkvizíció mentette ki a nápolyi királyság kezei körül.
Nemhiába jegyezte meg XIV. Benedek pápa egyik interjúkötetében, amikor az inkvizíció állítólagos pincéiről kérdezték, hogy: „az inkvizíció pincéi a levéltárunk”.
S ami a tudományt illeti
Persze, sok súrlódás volt teológusok és természettudósok között. De Ernan McMullin tudományfilozófus szerint ha Galilei egy évszázaddal előbb vagy később prezentálta volna elméletét, nem nagyon találkozott volna ellenkezéssel. (The Cambridge Companion to Galileo, Cambridge University Press, 1998, 271-347.)
Ugyanakkor a teológia is egy tudomány, aminek megvan a maga területe, amin a természettudománynak nem sok keresni valója van – igaz, határterületek vannak, ahol mindkettőnek van illetékességi köre. Mindenesetre Edward Grant szerint a kereszténység alapvetően mindig is támogatta a tudományt, és a modernitás tudományos forradalmának a keresztény középkor teremtette meg az előfeltételeit. (The Foundations of Modern Science in the Middle Ages
Their Religious, Institutional and Intellectual Contexts, Cambridge University Press, 1996, 168-206.)
J. L. Heilbron szerint pedig pedig
a katolikus egyház több pénzügyi és társadalmi támogatást nyújtott az asztronómia kutatásának hat évszázad alatt, egészen a felvilágosodásig, mint bármilyen más intézmény.
(The Sun in the Church – Cathedrals as Solar Observatories, Cambridge University Press, 1999, 3.)
Ha posztmodern lennék, azt mondanám, a Galilei-mítoszt könnyű dekonstruálni, ahogy azt a mítoszt is, hogy az egyház csak négyszáz év után „rehabilitálta”. Mondanám, hogy az első lépés a rehabilitálás felé 1741-ben történt meg művei kiadásának engedélyezésével, de valójában Galilei sem volt úgy elítélve, ahogy azt ma gondolni szokás.
Galilei pere egyébként nagyon érdekes, beleértve a tudományos részleteket is, érdemes utána olvasni, ajánlom Jáki Szaniszló bencés tudománytörténésztől A Galilei-ügy tanulságai című kis füzetecskét (Kairosz, 2009).
Viszont a tudós Galilei nem dobált le semmit a pisai ferde toronyról, és sosem mondta, hogy „mégis mozog a föld”.
Szabadkőművesség és katolikus egyház
Ami pedig a szabadkőművességet és a katolikus egyházat illeti: valahol pofátlanság, hogy még csak nem is a mérsékeltebb angol, hanem a radikálisabb és hírhedten egyházellenes francia szabadkőművességet követő Nagyoriens vezetője várja, hogy pápai bullákat vonjanak vissza velük szemben.
A nagymester várakozásai nem úgy tűnik, hogy a beteljesedés felé tartanak, mivel a Hittani Kongregáció Ferenc pápa által kinevezett vezetője utoljára épp 2023-ban mondta ki, hogy: „tilos a hívő számára a szabadkőművességben való aktív tagság, mivel összeférhetetlenség áll fenn a katolikus tanítás és a szabadkőművesség között”.
Amúgy nem értem,
miért kellene engedélyeznie az egyháznak, hogy tagjai követhessenek egy másik vallást is.
Ha ugyanis (Nyirkos Tamás tanár úr kifejezésével élve) szekuláris vallás a felvilágosodás, a humanizmus, a haladás és a szcientizmus, akkor mindezek közös, legvallásosabb kifejeződése (hiszen még rítusa is van) a szabadkőművesség. (Secular Religions: The Key Concepts, Routledge, 2024.) A keresztény Isten a Szentírás szerint nem csak szerető, de féltékeny isten is, aki kizárólagosságot igényel. Vagy ez, vagy az. De ez már más téma.