Nyitóképünk illusztráció, forrása: Shutterstock
Két aprócska hír a minapról, egy hosszabb és egy rövidebb.
1. „Fegyvert tartok anyád fejéhez, és kiloccsantom az agyát, ha nem fizetsz” –
mondta telefonban a bűnöző az áldozatnak, miután az meghallgatta édesanyja szívszaggató könyörgését. Természetesen elutalta a kért összegeket, csak ne bántsák a nőt – aki egyébként mit sem tudott az egészről, békésen aludt otthon, a hangját ugyanis mesterséges intelligenciával utánozták le a bűnözők. Sőt, egy programmal még azt is megoldották, hogy hívásukkor az édesanya számát jelezze ki az áldozat telefonja.
2. Százmilliárd dollárból fejleszt gigantikus méretű generatív mesterséges intelligencia technológia-központot az OpenAI és a Microsoft
– a megnövekedett igények ugyanis hatalmas kapacitás kiépítését követelik meg.
Nos, közhelyszerű lenne azt mondani, hogy a 2020-as évek egyik óriási áttörése volt a mesterséges intelligencia (MI, vagy AI – Artificial Intelligence) megjelenése – valójában csak ekkor vált széles tömegek számára hozzáférhetővé a technológia. És éppen emiatt van mitől tartanunk.
Közhelyes ez is, de megemlítendő: hasonló pánik (és persze másik részről: hurráoptimizmus) övezte az internet megjelenését, sőt, az elektromosságát, mi több, a könyvnyomtatásét is: a rettegés (vagy éppen féktelen öröm), hogy az ember lényegét változtatja majd meg az új technológia.
De mélyen a zsigereiben lassan mindenki elkezdi érezni: ez most valami más lesz.
Hogy Huxley vagy Orwell disztópiája közeleg, esetleg a Skynet vagy a Mátrix – zajlanak a találgatások, mert az ember, a homo narrans, történetekbe szereti önteni vágyait és félelmeit – amelyek olykor nem is esnek olyan messze egymástól. Sokunk elolvasta annak idején a Május 35. című, gyermekregénynek kikiáltott könyvet Erich Kästner tollából.
A kötet egyik legáthallásosabb része az, amikor a főhősök – Konrád és nagybátyja, Ringelhuth gyógyszerész – megérkeznek Eldorádóba, a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Amellett, hogy a könyv kiadásának idején (1932-ben) éppen totalitárius eszmék marakodtak Európáért, ígérve, hogy valamiféle ellenség legyőzése által juthatnak el hívei a végtelen bőség földjére, s így ez ilyen kiszólásként is értelmezhető, a regény jeleneteiben Kästner saját korára jellemző általános technooptimizmusból – vagyis a technológiai fejlődés, mint szükségszerűen jó dologba vetett vakhitből – is gúnyt űz.