Négy nap a hegyek fogságában

Lapunk is hírt adott a Radnai-havasokból kimenekített magyar túrázócsoportról. A Mandinert most megkereste az egyik, neve elhallgatását kérő résztvevő, aki saját élményeivel egészítette ki az extrém mentési akciót és előzményeit.

Ahogy elmondta, a híradásokból kimaradt, hogy 

akik már több két- és háromezer méter magas hegyet is meghódítottak. Most is több napra készültek, és a magashegyi túrázáshoz alaposan felszerelkezve 20 kilós hátizsákokat vittek magukkal. Múlt szombaton indultak a Radnai-havasokba, és térkép alapján haladtak. Ahogy forrásunk elmondta:

„Nem a térképpel vagy a felkészületlenségünkkel volt gond, hanem az átformálódott tereppel. Valószínűsíthetően a lavinák és az extrém időjárási körülmények alakították át az ösvényeket, így került utunkba egy sziklaomlás, ami áthatolhatatlan akadálynak bizonyult.”

A hétfői, váratlan útelzáródás miatt a közelben, a szabadban éjszakáztak, majd kedden kíséreltek meg újabb utat találni, a hegyoldalba visszakapaszkodva:

„Egy térkép által jelzett másik utat kerestünk, amin biztonságosan leereszkedhetünk. Térerő gyakorlatilag nem volt. Nagyjából 1600 méteren járhattunk, amikor 

 Ekkor már erős fáradtság is úrrá lett rajtunk, és gondolnunk kellett legidősebb társunkra, egy hatvanéves csapattagunkra is.”

Kedden, fél három körül, a teljes kimerüléshez közel úgy döntöttek, hogy értesítik a hegyi mentőket. A borsai, önkéntes mentőcsapat viszont csak éjjel egykor tudott megérkezni, a túrázók ekkor már több mint 24 órája talpon voltak. A hatfős mentőalakulat kötelek segítségével, úttalan utakon, több órás akcióban segítette le a magyar túrázókat.

Ahogy forrásunk fogalmaz: „Utolsó erőnkkel sikerült lejutnunk, amiért nagyon hálásak vagyunk a Salvamont Borsa mentőcsapatának. E pár nap ráébresztett minket, hogy hiába vagyunk felkészültek, a Kárpátok vad természete mindig tud meglepetéseket okozni.”